A hang és a hallás

Előszó

A hangok világában élünk.
Akárhol vagyunk, akármit teszünk - a legkülönbözőbb hangok kísérnek mindenfelé. Minden mozgásunk valamilyen hangot kelt - neszt, susogást, csikorgást, kopogást. Igaz, a közönséges hangokat megszoktuk és gyakran észre sem vesszük. Például az ember gyakran nem hallja az óra ketyegését és amikor megy a villamos, a "füle mellett elengedi" a csörömpölését. Egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk ezeket a megszokott hangokat és sokszor előfordul, hoy csak a hirtelen beállt csend hívja fel figyelmünket olyan hangokra, amelyeket még az előbb nem hallottunk.
A hangok érzékelésére az embernek egy igen finom berendezése van - a fül. A fül a lehető legváltozatosabb hangokat fogja fel. Az egyszerre hallható sok hang közül ki tudja választani azt, amely minket érdekel. Mindennapi tevékenységünkben nagyon gyakran a halló érzékeinkkel dolgozunk. Hang után ismer fel sokszor az ember különböző tárgyakat és meghatározza, hogy azok hol vannak. A hallás segít bennünket, hogy a sötét éjszakában és sűrű ködben meg tudjuk találni az utat. A gépkocsivezető a mótor zúgásából ítéli meg, hogy jól működik-e. A gépek működésének ellenőrzését a munkás hallás után végzi. Bárki közülünk hng után meg tudja állapítani, hogy a teafőzőben a víz forrni kezd. A hang után nemcsak, hogy felismerjük barátainkat, hanem gyakran meg tudjuk állapítani hangulatukat is. A fülnek tehát a legfinomabb árnyalatát is érzékelnie kell. Vissza