A harcoló magyar honvéd

Előszó

Trianon után sokáig nem volt más fegyverünk, csak igazságunk tudata. Azok tehát, akik elrabolták legősibb területeinket, azt gondolták, hogy a könnyen szerzett zsákmány örökre birtokukban marad. Hiába meredeztek azonban ellenséges szuronyerdők a szégyenhatárokon át, a magyar nem vesztette el hitét, bízott önerejében és kis hadseregével komolyan készült az igazság napjának felvirradására, a nagy leszámolásra.
Két évtizeden át tűrni kellett. 1938 őszén azonban megroppantak a trianoni tákolmányok. Legelőször Cseh-Szlovákia omlott össze és az első bécsi döntéssel visszatért a magyar Felvidék déli része: Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, Rimaszombat, Kassa, Ungvár és Munkács környéke. 1939 tavaszán Kárpátalja is lángbaborult. Most már megsuhant a dicső magyar kard és 4 nap alatt az ezeréves északkeleti kárpáti határig törtek fiatal honvédcsapataink előre. 1940 szeptemberében, a 2. bécsi döntés alapján, az újjáéledt magyar haderő 8 nap alatt felszabadította az ősmagyar Erdély északi részét. A német-szerb hadjárat kezdetén, 1941 tavaszán honvédeink is dél felé indultak. Vérrel szentelt lépteik nyomán a Bácska, a baranyai háromszög, majd a Muraköz ujjongó diadallal tért vissza az őshaza kebelére.
Csonkahazánk tehát alig két és fél év alatt, a visszatért ősi területekkel, majdnem kétszeresére növekedett, honvédsége pedig Keleteurópa legmegbízhatóbb haderejévé fejlődött. Ez a tény különösen nagy jelentőséget nyert a jövő szempontjából, mert észak felől veszedelmesen sötét viharfellegek közeledtek. Az ősi lengyel területet leigázó új szomszéd, az Orosz-Szovjet magatartása egyre fenyegetőbb jelelget öltött. 1941 február és március óta a nyugati és délnyugati határmenti területén vonta össze seregeinek legnagyobb részét. Június elején a magyar határral szemben már kb. 20 lövészhadosztály, kb. 2 lovashadosztály és kb. 5 motoros dandár állott. Vissza