A harmincéves asszony/Goriot apó I-II./Grandet Eugénia

Fülszöveg

A harmincéves asszony

Balzac, amikor A harminc éves asszony 1831-ben megjelent, harminckettedik évében lévő, tehát élete legszebb delén lévő férfi volt. De már tul volt élete nagy hajótörésén: hiszen már három évvel előbb, huszonkilenc éves korában csődbe jutott olyan hatalmas összeggel, amely még abban a háboruk után való "konjunkturás" korban is tekintélyes volt.
Nyomdavállalata és kiadói üzlete összeomlott. A francia csődtörvény kérlelhetetlen volt, Balzac tudta, hogy amig él, nem szabadul hitelezői karmai közül és ahelyett, hogy könyveket adna ki, magának kell irnia regényeket, hogy megélhessen.

Goriot apó

A Goriot apó Balzac roppant oeuvrejének egyik legjellegzetesebb darabja. Ebből az egy regényből maradéktalanul ki lehetne analizálni irói egyéniségét, meg lehetne állapitani kapcsolatait korával és összefüggését elődeivel.
A Goriot apó nem példaképe az irói mügondnak. Stilusa pongyola, konstrukciója laza, előkészitése hosszadalmas. És mégis: Balzac hallatlan szuggetsztivitással állitja benne elénk alakjait. A legkisebb részletekig leirja külsejüket, még ruházatuk aprólékosságait is, megeleveniti mozdulataikat, megismertet szokásaikkal, naturalista irásmód módszereivel valósággal megeleveniti őket, ugy hogy, ha a regény elolvasása után évek mulva visszagondol rájuk az ember, szinte nem tudja, hogy élő ismerősei jutottak-e eszébe, vagy regényalakok. És ezek az apró vonásokból megalkotott emberek tulnőnek önmagukon, tipusokká magasodnak, reprezentánsaivá válnak emberi sorsoknak. Goriot apó, leányai esztelen szeretetével Lear király mellett foglal helyet a világirodalom óriási galériájában, és Rastignac örök megszemélyesitője és egyben XIX. századbeli őse az érvényesülésért minden skrupuplus nélkül küzdő fiatalembernek. De nem hiányzik Goriot apóból a romantikus elem sem. Vautrin, a csodálatos fegyenc, az irodalmi elődök hagyatéka, aminthogy Balzac minden regényében, - mint nagy kortársa Stendhal is - az őt megelőző irodalmi korszakban, a romantikában gyökerezik és onnan nő bele a polgári naturalizmusba, amelynek, mint Zola mondta, atyamestere volt.

Grandet Eugénia

Amikor 1834-ben Grandet Eugénia megjelent, Balzac a világ legboldogabb, legöntudatosabb embere volt. Mindenki kezében ott volt a regény és madame Béchet, a könyvkereskedő özvegye, aki Eugénie Grandet-t kiadta, az irónak szinte gavallérosan fizetett.
Mint Napoleon - akihez Balzac sok tekintetben hasonlit - olaszországi győzelmei után biztosan megérezte világraszóló nagyságát, Balzac is "Grandet Eugénia" után tisztában volt önmagával és nemcsak megérezte, hanem másokkal is éreztette, hogy a világ legelső irói közé emelkedett. Diadalmas arccal, fején felejtett kalappal járta a szerkesztőségeket. Vissza