A három éhenkórász

Előszó

Nagy Lajos Apostagon született, 1883-ban. Szegény földműves családból származott. Édesanyja Budapestre került, fiát itt járatta iskolába. Nagy Lajos jeles tanuló lett, így azután gimnáziumba, majd az egyetemre került. Diáksága küzdelmes volt, leckeadással maga kereste meg a kenyerét. Előbb tanári, majd jogi pályára készült, de az élet megismerése s felhalmozódó mondanivalóinak feszítő ereje megváltoztatta célját, írói munkásságba kezdett.
Nagy Lajos a Nyugat nagy elbeszélői közé tartozik. Csaknem négy évtizedes írói tevékenysége szakadatlan erőfeszítés a társadalmi és lélektani valóság ábrázolására. Az a hajthatatlan eltökéltség, mellyel irodalmi céljainak megvalósítására törekedett, Nagy Lajost ugyanúgy elszigetelte kortársaitól, mint József Attilát. Elszigeteltségének tárgyi oka az ellenforradalom mindinkább kiteljesedő polgári szellemisége, szubjektív oka pedig Nagy Lajos lázadó és lázítóan kritikus szelleme volt.
A novella műfaja különösen alkalmas az élet keresztmetszetszerű, villámként ható megvilágítására. Nagy Lajos a novella mestere. Novelláiban az elnyomott, a szegény, a kisemmizett, a lázadó emberek lírája érzik, minden írását társadalmi feszültség hevíti. Realisztikus elbeszélései, - mint például az özvegy asszonyok, a Tanyai történet, az 1919 május, - óhajtásaikkal és kárhoztatásaikkal állástfoglaló művészi alkotások. Másfajta műveinek, mint A három éhenkórásznak, az Egyiptomi Íródeáknak szellemes szatírája nyílt beszéd. Vissza