A három fiú

Előszó

Részlet a műből:
"Wang Lung haldokolva feküdt keskeny, homályos szobájában, a régi vályogház mélyén, földjei közt - ugyanabban a szobában, ahol ifjúkorában aludt, ugyanabban az ágyban, ahová házassága estéjén pihent le s ahol felesége gyermekeket hozott a világra.
Ez a szoba kisebb és szegényesebb volt, mint városi palotájának akár legfélreesőbb kamrája is, ahol fiai és azoknak fiai éltek. De ő itt akart meghalni, földjei közelében, apja és nagyapja házában, ebben a szobában, hol az ódon, festetlen asztal állott, meg a rozoga padok, ebben a szobában, ahol fakó, ócska kék gyapotból volt az ágyfüggöny... itt akart meghalni, ha már neki is meg kell halnia egyszer...
Mert igen, Wang Lung tudta, hogy eljött az idő, tudta és rá-rátekintett két idősebb fiára, akik ott álltak mellette... s látta, hogy várják a halála percét. Ámbár híres orvosokat fogadott a két fiú a bárosban, akik eljöttek hozzá hegyes tűkkel, mindenféle orvossággal. Sokáig tapogatták a csuklóját, nézegették a nyelvét, de a végén megint csak összeszedték cókmókjukat és így szóltak:
- Az öregség ellen nincs orvosság. Senki nem menekülhet a haláltól.
Wang Lung hallotta, amint a két fiú suttog egymással; a két fiú, akik eljöttek, hogy itt legyenek a vályogházban, mikor az apjuk meghal. Azt hitték, hogy Wang Lung mélyen alszik, pedig minden szavukat értette. Ezt mondták gyászos arccal:
- El kell küldenünk valakit a déli tartományokba harmadik testvérünkért.
A második fiú bólintott:
- Igen, még pedig gyorsan kell küldenünk érte, mert ki tudja, merre kalandozik annak a hadvezérnek seregével, akit szolgál?
Mikor pedig Wang Lung ezt hallotta, tudta, hogy már a temetéséről beszélnek... Vissza