Fülszöveg
Vót eccer egy király, akit Parzsabetnek neveztek. Ennek a királynak sok ideig nem lött gyermöke, de eccer méges születött egy fia. Úgy szerették ezt a gyermököt, hogy mindönt megtöttek érte. Mikor arra kérte az apját, hogy az udvaron lévő forrást kerítsék be, s csináljanak rea födelet, az apja még azon a nap mögcsináltatta. Ehhöz a forráshoz járt egy vénasszony cserépkorsóval vízért. Egy napon, amikor a vénasszony éppen kimerítette a vizet, a királyfi úgy mögdobta egy kővel a korsót, hogy az mind darabokra törött. Erre a vénasszony más korsót hozott, de a királyfi ezt es eltörte. Ezért mögátkozta a királyfit, hogy addig szörön-cséje ne lögyön, amíg mög nem kapja a három tündérnarancsot. A királyfi nőtt, nevelködött, de állandóan szomorú vót. Éjjel-nappal csak a három tündérnarancs járt az eszibe. Azt mondja eccer a királyfi az apjának, hogy neki zsákoljanak bé, mert S addig mönyön, amíg mögkapja a három tündérnarancsot. Az apja ellátta mindönnel, amire csak szüksége lőhet,...
Tovább
Fülszöveg
Vót eccer egy király, akit Parzsabetnek neveztek. Ennek a királynak sok ideig nem lött gyermöke, de eccer méges születött egy fia. Úgy szerették ezt a gyermököt, hogy mindönt megtöttek érte. Mikor arra kérte az apját, hogy az udvaron lévő forrást kerítsék be, s csináljanak rea födelet, az apja még azon a nap mögcsináltatta. Ehhöz a forráshoz járt egy vénasszony cserépkorsóval vízért. Egy napon, amikor a vénasszony éppen kimerítette a vizet, a királyfi úgy mögdobta egy kővel a korsót, hogy az mind darabokra törött. Erre a vénasszony más korsót hozott, de a királyfi ezt es eltörte. Ezért mögátkozta a királyfit, hogy addig szörön-cséje ne lögyön, amíg mög nem kapja a három tündérnarancsot. A királyfi nőtt, nevelködött, de állandóan szomorú vót. Éjjel-nappal csak a három tündérnarancs járt az eszibe. Azt mondja eccer a királyfi az apjának, hogy neki zsákoljanak bé, mert S addig mönyön, amíg mögkapja a három tündérnarancsot. Az apja ellátta mindönnel, amire csak szüksége lőhet, azután útnak eresztötte. Elindult, s ment, amerre csak a szöme ellátott. Má any-nylt gyalogolt, hogy három pár vasbakancsot szaggatott el. Addig mönt, amíg beért egy nagy erdőbe. Az ösvény két högy között vezetött. Amint mönt elgondolkozva, egyszer csak egy mély sóhajtást hall. Mikor fölnéz, lássa, hogy a feje fölött egy nagy ördöganya egyik lábával az egyik hegytetőn, a másikkal a másik hegytetőn állt. A királyfi mögszólitotta:
-Jaj, drága anyám, mit csinálsz ott? - Nagy szöröncséd van, hogy anyádnak szólítottál, mert most rögtön mögöttelek vóna! - mondja az ördöganya. Erre leszállt a hegyről, s mögkér-dözte a királyfit, hogy mi járatban vemi? A királyfi elmondta, hogy ő a három tündérnarancsot keresi, s elhatározta, hogy addig haza nem mönyön, amíg mög nem kapja. Az ördöganya azt mondta, hogy ő ugyan nem tudja, hogy hol lehet mögkapní, de van neki húsz fia, este, mikor hazajönnek, mögkérdl, hátha tud valamelyik róla. A királyfiút egy vesszővel mögsu-hintotta, aki abban a helybe söprűvé változott. Hazavitte és beállította az ajtó sorkába. Este, mikor hazajött a húsz ördög, mondogatták: - Milyen embörszag van itt! - Piszkáljátok ki a fogaitokot, mert azért éröztök embörszagot! -mondta az ördöganya. Az ördögök elővettek egyik egy szekérrudat, a másik egy szekérkötő rudat, és elkezdték piszkálni a fogaikat. - Szeretnétök-é, ha vóna nektök es egy em-börtestvérkétök? - kérdi az ördöganya. - Szeretnénk, hogyne szeretnénk -mondják az ördögök. Elévötte az ajtó sorkából a söprűt, a pácával mögsuhintotta, s újból királyfi lött belőle. Az ördögök erősen mögörvendtek a királyfinak, táncolni kezdtek örömlkbe. Eleget érdeklődött a királyfi a három tündérnarancsról, de egy se hallott róla. - Nem baj - mond-. Ja az ördöganya -, mert van neköm egy öreg anyám, meg-kérdözzük őt, hátha tud róla
Vissza