A hazáért - mindhalálig!

Előszó

Az első világháború lezárása és a Monarchia teljes összeomlása után Magyarországon viharos gyorsasággal kaptak teret a változást követelő eszmék. 1918. október 31-én, a polgári demokratikus forradalom győzelmével és a független Magyarország kikiáltásával több évtizedes álmok váltak valóra. Az antant hatalmak azonban rövid idő alatt jelezték fenntartásaikat, és intézkedéseik közvetlenül a polgári demokratikus kormány bukásához vezettek. Ennek csúcspontja a Vix alezredes által 1919. március 20-án átadott ún. „semleges zóna" kialakítását tartalmazó jegyzék volt. 1919. március 21-én a kommunista és szociáldemokrata vezetők a Gyűjtőfogházban tartott tárgyalásaikon megállapodtak az egyesülésről, és döntöttek a hatalom átvételéről. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot és egyértelműen szembeszálltak a párizsi békekonferencia nagyhatalmaival. A Tanácsköztársaság közel öt hónapja alatt azonban nem tudta megteremteni azokat a belső és külső feltételeket, amelyek biztosították volna fennmaradását, így bukása elkerülhetetlen volt. Az újra hatalomra jutó magyar uralkodó osztály nehezen dolgozta fel az elmúlt egy év történéseit; az 1918-19-es forradalmakat és a régi dicsőség, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását, a történelmi Magyarország széthullását. 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés elsöprő többséggel Horthy Miklóst választotta Magyarország kormányzójává. Ezzel lassan stabilizálódott a helyzet. Az antant is megnyugodott, hiszen nyíltan és közvetlenül beleavatkozhatott az ország belügyeibe. A kormányzói tisztség újnak számított ebben az időszakban, és betöltője is új volt a politikai életben, Horthy (1868-1957) egy Szolnok megyei, sokgyermekes, református középbirtokos családból származott A Monarchia haditengerészetében I. Ferencz József szárnysegédjeként szolgált. Vissza