Előszó
A RÉGI JÓ MAGYAR CSALÁD.
Nem akarok hagyományokról beszélni, hanem összegezem és röviden kifejtem azokat a körülményeket, amelyekre körülbelül egy félszázada, hogy tisztán visszaemlékezem.
Minden...
Tovább
Előszó
A RÉGI JÓ MAGYAR CSALÁD.
Nem akarok hagyományokról beszélni, hanem összegezem és röviden kifejtem azokat a körülményeket, amelyekre körülbelül egy félszázada, hogy tisztán visszaemlékezem.
Minden nemzetnek a zömét, a fajfentartó elemét a középosztály képezi.
A középosztálynak leghatalmasabb és legerősebb alapja ott van, ahol a középosztály életfentartásának alapját, módját, szóval ekszisztenciáját, a földbirtok adja meg. Ez a konzervatív, erőteljes, hatalmas, családalapításra képes fajfentartó elem. Itt a vagyon rendesen örökség utján háramlik át az utódokra. Ennek a családi vagyonnak megerősítése, megmunkálásának belterjesebbé tétele, ujabb vagyonkomplekszumokkal való megnagyobbítása, de tisztességes uton, becsületes eszközökkel : ez volt az utódok kötelessége, amint az ősök is ezt tették.
E fajfentartó elemhez kell számítani a nagyobbszabásu iparosokat, kik a céhek felügyelete és égisze alatt tekintélyben és tiszteletben részesültek; a nagyobb kereskedőket, akik nem hitelre vásároltak, hanem készpénzre s akik nemcsak jómódú, de gazdag emberek is voltak egyúttal.
Ezek voltak a fajfentartó konzervatív elemek. Ezek körében a vagyongyűjtés, - értvén ezalatt a készpénzvagyont - csaknem mellékes kérdés volt, mert az akkori viszonyok szerint csekély forgótőkére volt szükségük, miután mindazt, amit a háztartás megkövetelt, maga a vagyon nyújtotta nekik bőségesen.
Vissza