Előszó
Részlet a kötetből:
A termőtalaj.
Javaink közül legbecsesebb a termőföld, a termőtalaj, mert az az élet forrása. A legfelelősségteljesebb, a legfontosabb tevékenység ezért a földművelő munkája.
Aki a földhöz gazda- kertészkézzel nyúl, azaz aki arra vállalkozik, hogy magának és embertársainak kenyerét a termőtalajból előteremtse, az legyen a szó legnemesebb értelmében gazda vagy kertész. Legyen mestere, tudósa és művésze szent örökségünknek, a számunkra életet és jövőt biztosító hazai földnek!
Sohase feledjük, hogy aki a földet műveli, az nem élettelen anyagot munkál! A földművelő tehát nem holt anyagon dolgozik, mint a kőműves vagy a szobrász, hanem a Teremtőnek az egyik legcsodálatosabb alkotásán, amelyben az életnek számtalan csírája rejtőzik, amelyből minden élet fakad.
A termőtalaj életet szül és maga sem más, mint csodálatos, bonyolult élő szervezet, amely azonban nemcsak szülője, bölcsője, menedéke, táplálója minden élőlénynek, hanem jótékony, elemésztő sírja is.
Az élet a Teremtő örök titka és ezért az életnek földi műhelye: az anyaföld, a termőtalaj bizonyos értelemben szintén kikutathatatlan, megismerhetetlen csodaalkotás marad, amelyet a tudomány sohasem fog teljesen meghódítani.
A gazda sem ismerheti meg tehát talaját olyan értelemben, mint például a kőműves az élettelen építőanyagot. De azért a mai tudásunk alapján könnyen megértheti a talajtannak a talaj helyes műveléséhez szükséges tanításait és ha az ezzel kapcsolatos ismereteit szerencsésen hasznosítja a gyakorlatban, talajművelő munkája a megszokáson alapuló tapogatódzás helyett céltudatos tevékenység lesz.
Vissza 
