A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI.

Fülszöveg

A miskolci Herman Ottó Múzeum tizenegyedik kötetével jelentkezik az érdeklődő olvasóknál. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre többen foglalkoznak megyénk, városunk tudományos problémáival s munkásságukkal folyamatosan növekszik a múzeumunk körül kialakult szerzők, publikálók tábora. Úgy véljük, hogy múzeumunk híven betölti a megyei tájegységi tudományos és népművelési intézmény funkcióját.
Kötetünk változatos és szeretnők hinni, hogy érdekes tartalommal fogja kielégíteni az olvasók igényeit. A változatosságra való törekvést igazolja az a tény, hogy huszonöt szerző írását közöljük.
Hagyományainkhoz ragaszkodva első tanulmányunk múzeumunk névadójával, Herman Ottóval foglalkozik, a kolozsvári múzeumban végzett munkásságát dolgozva fel.
A régészeti tanulmányok a sárospataki gótikus, a miskolci avasi és a tornaszentandrási templomok történetéhez szolgáltatnak újabb eredményeket. Ipar-, művészet- és irodalomtörténeti dolgozatok közlik az újabb búvárkodások megállapításait.
Kötetünkben helyet kapnak a történelemtudomány különféle ágaiban vezető politika-, művelődés- és zenetörténeti értekezések, amelyek a 20. századi miskolci társadalom rajzát tárják elénk. A szerkesztők a további kötetekben is szándékoznak zenetörténeti témákat bemutatók cikkeket közölni, hogy ez a szaktudomány is gazdagodjék miskolci, borsodi vonatkozásokkal.
A néprajztudomány iránt érdeklődők szintén gazdag és olvasmányos anyagot találnak kötetünkben. Angyal Bandinak, "betyárvilágunk" egyik jelentős alakjának alaposabb megismerésére, a népi sportjátékokra, a matyó lakodalomra, a sertéstartásra, a méhtenyésztésre, a szőlőőrzés szervezetére vonatkozó újabb adatok megőrzik az elmúlt évtizedek gazdag hagyományait.
Kötetünk végén két dolgozat természettudományi témákkal szerepel: Borsod-Abaúj-Zemplén megye avifaunájával és a Holt-Tisza élővilágával foglalkoznak.
A közölt tanulmányok bő ismeret és jó módszertani segítséget nyújtanak mind a szakembereknek, mind a környezetismeretet tanító pedagógusoknak. De meríthetnek belőle a honismereti szakkörök tagjai és az egyéni kutatók is. Vissza