A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXX-XXXI/2.

Előszó

A sátoraljaújhelyi találkozó immár a harmadik a sorban a Hadak Útján. A Szentesen vett lendület Nyíregyházán szorosabbra zárt sorokkal elérte a Sátor-hegy alját és jó reménnyel készülhet a baráti társaság a negyedik (visegrádi) összejövetelre. A kemény mag azonos maradt: az itt publikált 22 cikk 24 szerzője. (Sz. Fábián Gyula kivételével) jelen volt valamelyik előző tanácskozáson, 17 közülük mindhármon (plusz Hajdú Zsigmond, aki most nem adott kéziratot: sajátos hangja hiányzik a kórusból). Előadást tartott még Dobrovits Mihály az ethnogenetikus legendákról és volt szerencsénk hallani Alekszander Szemjonov izgalmas beszámolóját - kár, hogy tanulmányuk nem szerepelhet a kötetben. A folyamatosság biztosított tehát, a társaság jól érzi magát, még ifjabbaknak egyelőre alig van nyoma.
Szinte a teljes új termésre jellemző, hogy korábban indított, nagyobb lélegzetű tudományos stratégiákhoz illeszkednek. Horizontális egységről még kevésbé beszélhetünk, mint Nyíregyházán, a különböző szerzők munkái egymáshoz csak lazán kapcsolódnak, annál erősebb vertikális kötődésük előző munkáikhoz. Kulcsár Valéria és Istvánovits Eszter a szarmata és 4/5. századi temetők jelenségeit göngyölítik fel, Lovász Emese szorgalmasan jelenti ugyanennek a korszaknak északkelet-magyarországi (vandál) ásatásait, Kiss Magdolna rászállt Lussonium 4. század végi, 5. század eleji periódusára. Somogyi Péter táguló köröket ró a kelet-európai puszták népvándorlás kori népei köré, Klima László következetesen érvényesíti az ethnológia alapelveit, Simon László ismételten kardot (vagy szablyát?) ragad, Kiss Gábor késő avar kori tárgytípusok listáinak sorozatát gyártja, Szentpéteri József és Költő László ki-ki ugrál ugyan a vörsi pusztából, hogy vissza-visszatérjen hozzá. Vissza