A hét mesterlövésze I. (töredék)

Fülszöveg

A hazai filmrajongók első számú kultműsora, A Hét Mesterlövésze két és fél év alatt kétszáz adást ért meg a radiocafén. Váratlan eltűnése az éterből széles körben okozott elvonási tüneteket, ami a szerkesztő-műsorvezetőt, Puzsér Róbertet arra mozdította, hogy Budapest különböző mozijaiban egy éven át, tíz éjszakán keresztül ismertesse a mindenre elszánt filmrajongókkal, hogy melyik a valaha volt száz legjobb film. A csillapodni nem akaró, tömeges érdeklődés végül életre hívta ezt a kétkötetes kiadványt, mely egyszerre képes visszaadni a rádióműsor utánozhatatlan atmoszféráját, és kánonba foglalni minden idők ötven legkiválóbb filmjét, továbbá mindazt, amit azokról tudni kell. A kötet informatív, szórakoztató és mindezek felett szubjektív, ami pedig minden egyes során átsüt, az a celluloidszalag művészete iránti mérhetetlen fanatizmus és szenvedély.
A könyv oldalai nem arról tanúskodnak, hogy a filmek milyen szerepet töltenek be az egyetemes kultúra történetében, hanem arról, hogy milyen hatással voltak a rádióműsorok készítőinek a személyes gondolkodására, világnézetére és érzésvilágára. A kötetben szereplő személyek tehát nem esztéták, vizuális szakemberek vagy filmtörténészek, hanem a szó valódi értelmében vett írástudók, olyan értelmiségiek, akik nem a filmek stiláris vagy egyéb formai sajátosságait veszik górcső alá, hanem a cselekmény mélyrétegébe hatolnak, és virtuóz asszociációikkal, sebészi pontosságú meglátásaikkal hoznak létre páratlanul erős kötést az olvasó és a film között. Vissza