Előszó
A HÉT SZILVAFA ÁRNYÁBAN.
- Nézze, milyen különös kis bogarak röpülnek ott. Legyek vagy pillangók?
- Hangyák, Vera, szárnyas hangyák.
- Ugyan? soha sem hallottam...
- Hogy a hangyáknak szárnya...
Tovább
Előszó
A HÉT SZILVAFA ÁRNYÁBAN.
- Nézze, milyen különös kis bogarak röpülnek ott. Legyek vagy pillangók?
- Hangyák, Vera, szárnyas hangyák.
- Ugyan? soha sem hallottam...
- Hogy a hangyáknak szárnya lenne? Dehogy nem. Fogjon csak meg egyet, ugy-e, milyen szép?
- Az ám! Milyen finom a szárnya; mintha harmatcseppből lenne szőve. Na, ne nevessen ki. Tudom, hogy harmatcseppből nem lehet szőni, de azért ez mégis olyan.
- Persze, hogy nem nevetem ki. De képzelje csak, ezt a csodaszerszámot - egyetlenegy napra adja nékik az anyatermészet.
- Hogyan? Csak egy napra?
- Igen. Azon az egy napon szabad nékik messze-messze szállni, szabad táncolni a napsugárban, szabad gondtalanul örülni, az életnek, - de, csupán egyetlen egy napig.
- És?
- És?... nincs tovább, mert akkor jő az este, és az ő szép, csillogó szárnyuk könyörtelenül, elodázhatatlanul lehull a vállaikról.
Vissza