Előszó
Részlet a könyvből:
Szombat délután négy óra volt. Az eső esett, nem lehet sétálni menni. De Áginak különben is szobafogsága van. Nem mintha valami hibát követett volna el. hanem, mert múlt héten fájt a torka, még most is köhög, és anyuka, és a doktor bácsi ilyenkor nem hívei, hogy Ági sétáljon, vagy akár csak látogatóba is menjen.
Ebédután megírta feladatát, gyakorolt is, azután négy óra lett- és gondolkozni kezdett, mivel töltse el a délutánt. Uzsonnára egyelőre semmi kilátás, más szórakozásról kellene gondoskodni. Ági körülnézett játékospolcán. A babák szép sorban ültek egymás mellett, olyan szépen, olyan rendesen, hogy kár hozzájuk nyúlni. Még megvannak az összes babái, nem is ajándékozza el őket, csak majd jövőre, amikor gimnáziumba kerül. De játszani már nagyon ritkán szokott velük, leginkább olyankor, amikor kisebb vendégei vannak, akik nagyi elragadtatással nézegetik a két pompás nagy babatestvért, Jancsit és Juliskát, a magyar parasztruhás menyecskét, a rikkancsbabát, meg Ági kedvencét, a kis iskolásbabát. Akkor nagyszerűen elmulatnak velük, de ha egyedül van, már nem szokta egyiket se leszedni a polcról.
- Varrni kellene nekik, szokta anyuka mondani, de ezt a tanácsot Ági nem fogadta meg. Éppen elég addig tűvel bibelődni, amíg az iskolai kézimunkákat megcsinálja, már a karácsonyi meglepetések csak úgy készülnek el, ha a nagymama is kézbe veszi néha-néha. Sokkal jobb olvasni, labdázni, de még zongorázni is mulatságosabb, mint apró, egyforma öltésekkel szöveteket illeszteni egymás mellé.
Ági elgondolkozva nézett szét a polcon. Egyszerre csak felragyogott a szeme.
Vissza 
