A hiányzó paradigma

Fülszöveg

Békés Ver a kortárs magyar tudományfilozófia egyik legeredetibb képviselője. A merészség, amellyel - hiányzó paradigma modell néven - bevezet egy új elméletet, Thomas Kuhn paradeigma-elméletét idézi, azt a teóriát, amelyre maga a hp modell is leginkább támaszkodik. A szerző mindenekelőtt azt vizsgálja: mi történik, amikor két egymást követő paradigma között a tudományos tudás radikálisan megváltozik. békés Vera úgy látja, hogy amíg egy tudományos forradalom elemzésekor csak a két egymásra következő paradigmát vesszük figyelembe, jónéhány (ismert) probléma paradoxonként jelenik meg. Ám ha feltesszük, hogy a tudományos forradalmak előtérbe állítanak egy harmadik (eladdig rejtett, azaz hiányzó) paradigmát, illetőleg annak maradványait, több paradoxon egyszeriben megoldhatóvá válik. A hiányzó paradigma elmélete tehát abból a belátásból indul ki, hogy a tudományos forradalmak során - rendszerint - három paradigma hat egymásra. A lappangó paradigmát éppen az a fennálló, de válságban lévő paradigma győzte le, amely - az újabb paradigmaváltáskor - immár maga is legyőzötté válik. E kettő ugyanúgy inkommenzurábilis egymással, mint a válságát élő fenálló és az elkövetkező paradigma. Meglepő módon azonban a rejtett és az elkövetkező paradigma kommenzurábilis, sőt ez utóbbi valódi alapja éppen a hiányzó paradigma.
Tudományfejlődés-modelljének működését a szerző a nyelvészet köréből vett esettanulmányokon szemlélteti. Itt mindenekelőtt két (egymással inkommenzurábilisd) paradigmát különböztet meg, aszerint, hogy azok elfogadják-e a privát nyelv episztemlógiai koncepcióját. Békés Vera szerint a nyelv nem-privát felfogásának gyökerei a múlt század elejének Göttingenjéig vezethetők vissza, ám ezt az iskolát kiszorította a történeti-összehaszonlító nyelvészet, létrehozva azt a mítoszt, hogy az első nyelvészeti tudományos iskola a "semmiből" született. A szerző két külön tanulmányt szentel magyar nyelvészeti kérdéseknek: ezekben a honi történeti-összehasonlító nyelvtudomány két igen elterjedt nézetéről mutatja ki, hogy természetét tekintve mindkettő tipikus kumulativitás-mítosz.
A hiányzó paradigma című könyv az első olyan kísérlet a magyar tudományfilozófiában, amely a kuhni paradigma-elméletet úgy gondolja tovább, hogy az ne csupán a természettudományokra legyen alkalmazható, hanem a humántudományok fejlődésére is. Vissza