A hipofízisper

Fülszöveg

Szegeden a múlt század második felében híres endokrin intézetek működtek kutatói és klinikai vonatkozásban is: Kórbonctani Intézet (Korpássy Béla, Bara/Bachrach/Dénes), Orvosvegytani Intézet (Kovács Kálmán kémikus, Penke Botond, Baláspiri Lajos), Kórélettani Intézet (Telegdy Gyula, Kovács L. Gábor), Szülészeti Klinika (Szontágh Ferenc, Kovács László), I. sz. Belklinika (Julesz Miklós, Kovács Kálmán patológus). László Ferenc tudományos és kutató munkája e hagyományokra épült. Fő érdeme a szegedi endokrin kutatói hálózat kiépítése. Az MTA támogatásával konzorciumot hozott létre, amelynek célja: az alapkutatás eredményeinek hasznosítása a klinikumban.
Klinikai vonatkozásban - román és olasz (Serono) kapcsolatai felhasználásával - úttörő jelentőségű tevékenységet folytatott a hipofízer törpék kezelése és a differenciált pajzsmirigyrák komplex terápiájának bevezetése terén. A kísérletes munkában legnagyobb nemzetközi elismerést a peptid- és non-peptid vazopresszin antagonisták hatásának, ill. a kétoldali vesekéreg elhalás kialakulásmechanizmusának tanulmányozása során ért el.
Hazai és külföldi tudományos együttműködéseket épített ki. Ezek a kooperációk is hozzájárultak ahhoz, hogy László Ferenc tízéves professzorsága alatt világhírű endokrin osztály jöjjön létre.
A konstruált hipofízis-per 1986-ban pillanatok alatt romba döntötte ezt az értékes konstrukciót. Mi, akik személyesen ismertük László Ferencet, döbbenten hallgattuk, olvastuk az erről szóló - nem mindig pártatlan - tudósításokat. Egyszerűen nem hittük el a rágalmakat, az infámis vádakat. A most megjelenő "A hipofízisper" című könyv is megerősíti ezt a véleményünket.
Meggyőződésem: László Ferencet nem elítélni, hanem elismerni kellett volna a betegek és a tudomány érdekében kifejtett munkásságáért. Vissza