A hit hangjai I.

Előszó

SZERETETT TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUSBAN!
Örömmel köszöntünk benneteket Isten igéjével:, Magasztaljátok az Urat, mert
jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme(Zsolt 106:1)
A hívő szív érzéseinek egyik legcsodálatosabb kifejezője az ének. Ezért elképzelhetetlen az istentisztelet éneklés nélkül. Minden - Istent dicsőítő - ének
egyben imádság is. Ezek a szárnyaló imádságok készítenek elő bennünket az Ige
meghallgatására és áldott találkozásra a gyülekezet Urával.
A Szentírás tanúsága szerint az újszövetségi gyülekezet éneklő gyülekezet volt.
Jakab apostol ezt írja: „Öröme van-é valakinek? Dicséretét énekeljen!" Pál és
Silás még a börtönben, súlyos bántalmazások után, kalodába zárva is énekelt.
Az Újszövetség utolsó könyvében János apostol mennyei elragadtatásában hallja, amint az üdvözültek serege új éneket énekel a királyi szék előtt.
Mennyei Atyánk iránti hálával teszünk bizonyságot arról, hogy gyülekezeteink
mindig éneklő gyülekezetek voltak. Kezdetben az Igével együtt igényelték és
tanulták az új lelki énekeket áldott emlékű testvéreink. Az első hívők nagy utakat
tettek meg azért, hogy egy-egy igehirdetést meghallgassanak, de azért is, hogy
egy-egy éneket megtanuljanak. Legyen hála az Úrnak, ma ugyanolyan örömmel és lelkesedéssel énekelünk, mint elődeink tették.
Örömmel, adjuk testvéreink kezébe a tizenharmadik kiadást. Isten áldását
kívánjuk énekeskönyvünkre, gyülekezeteinkre, és mindazokra, akik az éneklés áldott lehetőségével élve, dicsérik az Urat.
Vissza