A hit szívverése

Előszó

2006. szeptember 12-én, azt írják, napsugaras kék ég tündöklött a festői Regensburg fölött, beragyogva a város római kori falait, a középkori lakótornyokat és a már messzi távolból előtűnő székesegyházat. Laikusok és tudományos kiválóságok százai, valamint előre kijelölt újságírók özönlenek késő délután annak az egyetemnek az Auditorium maximumába, melyen Joseph Ratzinger 1969 és 1977 között tanított, s ahol rövidesen pápaként tart - utólag történelmi jelentőségű vált - előadást.
Közvetlenül a katedra előtt, az első sorban két bíboros foglal helyet. Az előadót, a jelenlegi pápát majd' fél évszázada ismerik mint professzort, illetve püspököt. Karl Lehmannról és Walter Kasperről van szó. Hármójuk életútja meglepő párhuzamokat mutat. Mindhárman Dél-Németországból származnak, mindhárman saját egyházmegyéjük papjai lettek, és püspökké szentelésük előtt mindhárman tanszékvezetői posztot töltöttek be állami fenntartású teológiai fakultáson. Sőt együtt tanítottak, még ha csak virtuálisan is, a Regensburgi Egyetemen. Amikor 1969-ben be kellett tölteni az új, második számú dogmatikai tanszéket, a kar listát állított össze a meghívni szándékozott személyekről, melynek első helyén Joseph Ratzinger neve szerepelt, a másodikon Walter Kasperé, aki Ratzinger utódja lett Tübingenben, a harmadikon pedig Karl Lehmanné, aki akkor már professzor volt és később Mainz püspöke lett, s több mint húsz éven keresztül a Német Püspöki Konferencia elnöki tisztát töltötte be. Vissza