A hitványság kora

Fülszöveg

A GLOBALOKfí^TA UBE^ ^IXiUS
téchímotar^Al ALMAI- U^GIMarjai
és a helvi közösségek
üjjA születése
Azt hiszem tehát, hogy az a fajta elnyomás, amely a demokratikus népeket fenyegeti, semmi eddigihez nem fogható; kortársaink nem találnának hasonlót az emlékeik között. Magam is hiába keresem a kifejezést, mely pontosan jelölné, s visszaadná a róla kialakult gondolataimat; e régi szavak, mint zsarnokság és önkényuralom, egyáltalán nem illenek rá. A jelenség új, meg kell hát próbálni pontosan leírni, hiszen megnevezni nem tudhatom.
A. De Tocqueville (1935-1840): Az amerikai demokrácia
A közgazdaságtan elveiből nem vezethető le hibátlanul az, hogy a felvilágosult magánérdek mindig a társadalmi érdeknek megfelelően működik. Az sem igaz, hogy a magánérdek általában véve felvilágosult; gyakran az egyének, akik elkülönítetten cselekszenek, túl gyengék és tudatlanok, hogy saját érdekeiket érvényre juttassák. A tapasztalat nem támasztja alá, hogy társadalmi egységekbe tömörült egyének... Tovább

Fülszöveg

A GLOBALOKfí^TA UBE^ ^IXiUS
téchímotar^Al ALMAI- U^GIMarjai
és a helvi közösségek
üjjA születése
Azt hiszem tehát, hogy az a fajta elnyomás, amely a demokratikus népeket fenyegeti, semmi eddigihez nem fogható; kortársaink nem találnának hasonlót az emlékeik között. Magam is hiába keresem a kifejezést, mely pontosan jelölné, s visszaadná a róla kialakult gondolataimat; e régi szavak, mint zsarnokság és önkényuralom, egyáltalán nem illenek rá. A jelenség új, meg kell hát próbálni pontosan leírni, hiszen megnevezni nem tudhatom.
A. De Tocqueville (1935-1840): Az amerikai demokrácia
A közgazdaságtan elveiből nem vezethető le hibátlanul az, hogy a felvilágosult magánérdek mindig a társadalmi érdeknek megfelelően működik. Az sem igaz, hogy a magánérdek általában véve felvilágosult; gyakran az egyének, akik elkülönítetten cselekszenek, túl gyengék és tudatlanok, hogy saját érdekeiket érvényre juttassák. A tapasztalat nem támasztja alá, hogy társadalmi egységekbe tömörült egyének mindig kevésbé világosan látnának, mint amikor elkülönülten cselekszenek.
J. M. Keynes (1926): A laissez fairé vége
Valakinek, valakiknek ki kell merészkedni a körön kívülre, és be kell mutatni, hogy az elevenen való megnyúzás elviselhető.
Csurka István (1996): A különélés
Minden generációnak tudnia kell, hogy a szabadság létezik. De a szabadság nem azt jelenti, hogy azt gondolsz és teszel, amit akarsz, hanem azt, hogy képességedből és háborgó lelkedből mennyi jót váltasz valóra.
Jim Caviezel eredeti gondolatának némileg módosított változata
youtube.com/watch?v=XRNHfVEbE5s (2018) Vissza