A hivatásos vadász I-II.

Előszó

Ezt a könyvet a legkiválóbb vadászok írták, szakemberek, akik sok évi tapasztalatból szerzett tudásukat örökítik itt meg, amit kint az erdőn-mezőn a természet örökértékű és örökérvényű könyvéből tanullak s melyre mindenkinek szüksége van, aki a vaddal és a vadnak akar élni.
A vadőr hivatása és nemcsak kötelessége, hogy a vaddal és a vadnak éljen. Minden életpálya kötelességekkel jár, de ahogy sok pályán a kötelességek teljesítéséhez elég a kötelességérzet, úgy másokon ezen kívül elhivatottság is kell. Ezek a nehéz pályák s ilyen a vadőri. Jó vadőr csak az lesz, akit forró szenvedély fűz a természet élőlényeihez, mindenekelőtt a vadhoz, aki a vaddal érez, a vadtól tanul, a vadat és annak hazáját az erdői-mezőt szereti és érzi, hogy a vad hazája az ő világa s aki együtt tud élni a gondjaira bízott eme kis világgal. Akiben ezen hivatottság nincs meg, az inkább keressen más foglalkozást, mert belőle igazi vadász sohasem lesz, legfeljebb egy elkeseredett ember, aki nem fogja megérteni, hogy munkáját a vadját szerető és területére sokat áldozó gazdája nem méltányolja; az ilyen ember becsületesen őrizheti a gondjaira bízott területet akár a minden aljasságra képes vadorzótól, vagy a vadat üldöző ragadozótól, de mégsem lesz belőle jó hivatásos vadász, hanem csak olyan egyszerű őrzője a területnek, mint akár a mezőőr, vagy csősz.
Aki vadőrnek készül, annak komolyan tanulnia is kell s a célból irták ezt a könyvet, hogy a mások tapasztalataiból leszűrt tudást sajátíthassa el és képes legyen arra, hogy a természet örök könyvét ő is olvassa és saját tapasztalatait rendszerbe illesztve alapos tudássá alakítsa.
Ezért nemcsak tankönyve lesz ez a kötet a leendő vadőrnek, hanem hű kísérője nehéz pályáján; minden megfigyelés után, amikor a természettől magától tanult, fel fogja lapozni a megfelelő helyeket és felfrissítve emlékezetében a tanultakat, az új tapaszfalatokat beilleszti kellő rendjébe. Vissza