A hódítás ábécéje

Fülszöveg

Doctor Hozelka könyve részben afféle szimpózium, azaz együtt iszogatás, összebeszélgetés. Híven őrzi a kötetlen beszélgetés szerkezetét, amilyet barátok folytatnak jó kupa bor mellett, cseppet sem törödve azzal, amit irodalomnak szokás nevezni. Szó esik az olümposzi istenekről, Stendhalról, a kundalini kígyóról, Musset-ről, Sandról, Karinthyról, Casanováról, Napóleonról - a mitoszoktól az irodalmon át egészen a történelmig sok mindent "bedobva" a téma szempontjából, csak úgy, elvileg. Furcsa könyv. A hódítás ábécéjét nem nyújtja, csupán néhány betűt ölel fel (a, b, c). Hozelka kiergeaard-i malomban őrlődik. Hódíts - ferdíthetnénk el a dán filozófus egyik gondolatát -, meg fogod bánni: ne hódíts, azt is meg fogod bánni... Nem talál választ egy másik dilemmájára sem. Odüsszeuszként ábrázolja a női nem meghódítására induló férfit, aki Trójából hazafelé Szkülla és Kharübdisz sziklaszirtjei között hajózik, s menten vége, ha a hullámok bármelyikhez odacsapják. E két sziklaszörny két veszélyt szimbolizál, amiket egy szellemi kalandozásának mindenképpen hasznos elkerülnie. Szerzőnk "asszociatív mámornak" és "koncentratív depressziónak" nevezi a véglet-veszélyeket. S noha ő maga is tudja, a képzettársítások és képzelgések vajmi kevéssé szolgálják az elmélyülést, mégis inkább ezek felé hajlik. Ezzel kimondatlanul is azt sugallja, ami a hódítás adekvált eszköze: a szabad asszociációt, a laza, könnyed stílust. Teszi ezt úgy, hogy sokszor kihívó vagy pimasz, sziporkázó vagy zavarba ejtő - hogy aztán legyen kit kiengesztelnie az olvasó személyében. Nem receptek, nem konkrétumokat nyújt, hanem benyomásokat és gondolatokat ez a klaszikus értelemben komolyan nem vehető, ám szórakoztató, s más szempontból tanulságos olvasmány. Vissza