A hontalanság évei

Előszó

Ez a könyv nem kíván előszót. Rögtön az első lapok mélyen megragadják az olvasót. Az író máris elevenébe vág; nemcsak tárgyának, hanem népmilliók rejtett érzékenységének és kiáltó érdekének. Az én szavam itt voltaképpen hozzászólás: hozzátevés. A tudományok emberének adataihoz az író adatai. Amikor a második világháború után a közép-európai nemzetek szellemi érintkezése újra megindult, az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar írószövetséget képviselhettem a Cseh írószövetség meghívására, Prágában. Ugyanakkor Budapest cseh írót fogadott. Afféle csereakciók voltak ezek. A háborút és fasizmust átgyötrődött népek kezet is nyújtottak egymásnak, művészeken át, ideértve az operaénekeseiket, táncosaikat. Bemutatkozásuk képességeiket is megmutatta, sikeresen. A szó művészeinek szóval kellett vizsgázniok.
A megtiszteltetésben azért is lett részem, mert már a háború előtt fordító munkatársa voltam - József Attila és Szabó Lőrinc társaságában - annak a magyar nyelvű csehszlovák versgyűjteménynek, melyet a mártírhalált halt Anton Straka szerkesztett velünk olyan kölcsönös ügybuzgalomban, hogy az hamarosan meghitt barátsággá melegült.
A megkülönböztetett elszállásolás, ellátás keretében a prágai írószövetség fogadással is megvendégelt, alkalmi szerzői esttel egybekötve, a szövetség székházában. Válogatott közönség gyűlt össze. Megjelent a cseh líra akkori legnagyobbja, Vitézslav Nezval.
Az ő verseiből én ültettem át magyarra több mint egy tucatot, csak balladáiból ötöt-hatot. Az első sorban, mellettem foglalt helyet s onnan is lépett föl nagy termetével nehézkesen a színpadul szolgáló dobogóra. Megnyitóul fölolvasta azt a nyolcsoros verset, melyet - nyilván viszonzásul - ő ültetett át műveimből csehre. Vissza

Fülszöveg

Janics Kálmán könyvének egyik nagy érdeme, hogy adatokat sorakoztat s következtetéseit mindig a logika rendjére építi. Ezért számíthat arra, hogy olvasóiban helyes érzelmeket kelt, függetlenül attól, hogy előzően milyen csoporthoz húztak. Az igazság megláttatásán mindnyájunk érdekében fáradozik. Első és utolsó szava a megbékülés; az összetartozásnak az a megteremtése, amelynek hamari eljöttétől az egész emberiség holnapja függ. (...) Ez a könyv úgynevezett világnyelveken is megjelenik. Szándéka ellenére vet sugarat arra a történelmi menetre is, hogy jövőjét tekintve az egész világ hovatovább egy res publica: egy közügy. Azaz megismételve: hogy amiként a béke oszthatatlanul egy, akként egy és oszthatatlan annak alapzata. És hogy az igazmondásnak csak egy ellenfrontja van: a hamisság. (...) Óriási munka tetőzése Janics Kálmán műve. S ugyanakkor saját szellemi életünkben útirányító vállalkozás. Hogy a magyar anyanyelvűség minden területéről hasonló helyzetfölmérést kapjon a világ - lelkiismerete. Vissza