A Hortobágy szélén

Fülszöveg

Tíz évig faggattam az ország egyik legjobb szövetkezeti falujában, Nádudvaron az embereket. Arra voltam kíváncsi, mi a baj a mezőgazdaságban. Biztosra vehető, hogy lényeges dolgokat mondtak el az életükről, mert a könyv akkor nem jelenhetett meg. De nem kellett a rendszerváltás után sem, mert most meg a szocialistákból lett kapitalisták (ugyanazok) találták túl szociálisnak a szemléletét. A vidék állapotánál fontosabb lett a szövetkezetek szétverése, a zöldbárózás, a kinevelődött agrárértelmiség lejáratása, s mindaz, amivel alááshatták a magyar élet alapjait, mezőgazdaságunkat. A Tsz-ek vezetői, szakember-gárdái kihúzták magukat a bajból: jó kis birtokokat privatizáltak maguknak. De mi történt azokkal, akik szegények voltak s azok is maradtak?
Most ezernyi traktor pöfög az utakon és a főváros utcáin, terein. A "zöldbárók", akiknek volt annyiuk, hogy kölcsönt vehessenek fel remek gépekre, most fognak igazán tönkremenni? A bankok majd elszedik tőlük, ami összejött nekik. A kacifántos EU-szabályok még segítenek is a bankoknak. A kisgazdák pedig, akiknek ősi jogon csak öt-tíz hektárnyi föld jutott a privatizálásnál, sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a szövetkezetesítés időszakában. Ezért kellett akkor egybeforrasztani a sok kis parcellát? Abból, ami a szétszedéskor jutott, most nem lehet megélni sem.
Muszáj volt elővenni s kiadni ezt a húszéves könyvet! Dokumentáljuk, hogy volt a Tsz-ben, a "rosszban" jó is. S látnunk kellene, hogy a mostani rosszból kijön-e valami jó. Amíg nem túl késő, okulhatnánk a múltunkból. Vissza