A horvátok a magyaroknak

Előszó

Részlet:

Mazuranic A horvátok a magyaroknak (Hérveti Madjarom) röpiratának valójában mindmáig nem volt szerencséje sem a horvát irodalomtörténeti, sem a történeti tudományos irodalomban. Az irodalomtörténészeknek mintha úgy tetszett volna, hogy Mazuranic, miután 1845 végén megírta Cengic Smail-aga halálát (Smrt Smail-age Cengica), elérte irodalmi ténykedésének csúcsát és végét, s hogy itt - Smiciklas egyik mondata szerint - mindaz befejeződik, amit az irodalomtörténetnek mondania kell egy ilyen jelentős íróról és olyannyira vitatható politikusról; A horvátok a magyaroknak pedig - időben és témájában is - olyan időszakra esik, amikor Mazuranic teljességgel a politika felé kezdett hajlani, s ennek az iratnak a megítélését, amely körül, azt megelőzően és utána, szétszórtan ott találjuk a szerző még néhány kisebb irodalmi munkáját, valójában a történészekre kell bízni. A történészek meg, több ízlésről adva tanúságot, mint irodalmár kollégáik, mintha e szöveg nyilvánvaló irodalmi értékét előbbre valónak tartották volna, mint politikai jelentőségét. Csak Antun Barac, átfogó Mazuranic-monográfiájában (Zagreb 1945), több helyen (s különösen néhányszor a 193-206. lapon) szól részletesebben e könyvecskéről, kiemelve annak irodalmi és politikai értékét. A szöveg kritikai értékelése még nyitott kérdés. Mégis, néhányszor megkísérelték az értékelést, mi több, első ízben még közvetlenül a könyvecske megjelenése után, Gaj Danicájában. Vissza