A humanitárius nemzetközi jog fejlődése és mai problémái

Fülszöveg

A Magyar Vöröskereszt megalakulásának századik évfordulója alkalmából sok szó esett Henry Dunantról, akinek a kezdeményezése nyomán 1864-ben nemcsak egy világméretű mozgalom bontakozott ki a természeti és a háborús katasztrófák áldozatainak megsegítése érdekében, hanem egy mind jelentősebbé váló nemzetközi jogalkotás is. A sebesült és a beteg katonák, a hadifoglyok s az ellenségeskedések által sújtott polgári lakosság védelmére alkotott genfi egyezmények a legtöbb állam által aláírt és megerősített nemzetközi megállapodások közé tartoznak.
A hivatalosan humanitárius nemzetközi jognak nevezett szabálycsoport, a háborúindítás tilalma dacára még mindig fenyegető fegyveres összeütközésekből adódó veszélyekkel szemben, egyre több és több tilalomfát emel, legútóbb az 1974-1977. évi genfi diplomáciai konferencián.
A szerző - a genfi konferencián részt vett magyar küldöttség egyik tagja - ennek a jognak a fejlődését kíséri nyomon, az 1864., 1906., 1929. és 1949. évi genfi egyezményektől kezdve, ezek legújabb kiegészítéséig. Olyan kérdésekkel is foglalkozik, mint a gerillák vagy partizánok nemzetközi jogi helyzete, a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközések áldozatainak védelme, a megtorló intézkedések szerepe a humanitárius nemzetközi jogban. Művében javaslatokat dolgoz ki a felsorolt nemzetközi jogi szabályok egy részének a továbbfejlesztésére.
A mű a nemzetközi közjoggal, a humanitárius nemzetközi joggal foglalkozók, a diplomácia, a politika elméleti és gyakorlati művelői, továbbá a Magyar Vöröskereszt szervei, aktívái, különböző állami és társadalmi szervek munkatársai, valamint a kérdés iránt érdeklődő állampolgárok igényét elégíti ki. Vissza