Fülszöveg
Ki vagyok? Az nem fontos. A lényeg az: amerre járok, reményt szórok a szívekbe. Ősszel elmúláskor a fel-támadást hozom, télen elolvad a hó a lábam nyomától, tavasszal mezőt zöldítek, virágok illatát írom le, nyáron viharban tiszta kék eget tükrözök.
Költői lélek vagyok, ritka kincset kaptam az Istentől, amit meg kell becsülnöm, s csakis a jóra használhatom. Lámpás vagyok az éjszakában, hogy mutassam az utat, ha az emberek nem látják a csillagokat, amikor a Holdat felhők takarják, s csak a lámpám fénye világít, azért, hogy el ne tévedjenek a sötétben. - Nézzétek! Mindent felhők borítanak, sötétség van, s mégis ott vannak fönt a csillagok, s a Hold, csak tanuljatok meg látni s hinni. Az én lámpásom a szívem, tiszta szívem, amelyből az érzéseim fakadnak s a verseim. Sok embernek szereztem örömet, és sok ember szerzett nekem örömet azzal, hogy láttam, örülnek, vagy elismerő könnyeket ejtenek, s a szívből jövő szavaim az ő szívükig eljutottak. Vallom, hogy minden egy pillanattal...
Tovább
Fülszöveg
Ki vagyok? Az nem fontos. A lényeg az: amerre járok, reményt szórok a szívekbe. Ősszel elmúláskor a fel-támadást hozom, télen elolvad a hó a lábam nyomától, tavasszal mezőt zöldítek, virágok illatát írom le, nyáron viharban tiszta kék eget tükrözök.
Költői lélek vagyok, ritka kincset kaptam az Istentől, amit meg kell becsülnöm, s csakis a jóra használhatom. Lámpás vagyok az éjszakában, hogy mutassam az utat, ha az emberek nem látják a csillagokat, amikor a Holdat felhők takarják, s csak a lámpám fénye világít, azért, hogy el ne tévedjenek a sötétben. - Nézzétek! Mindent felhők borítanak, sötétség van, s mégis ott vannak fönt a csillagok, s a Hold, csak tanuljatok meg látni s hinni. Az én lámpásom a szívem, tiszta szívem, amelyből az érzéseim fakadnak s a verseim. Sok embernek szereztem örömet, és sok ember szerzett nekem örömet azzal, hogy láttam, örülnek, vagy elismerő könnyeket ejtenek, s a szívből jövő szavaim az ő szívükig eljutottak. Vallom, hogy minden egy pillanattal kezdődik, s egy pillanattal végződik, ez a sorsunk. A köztes időt ki kell használnunk arra, hogy az életet, amit ajándékba kaptunk, tényleg életként éljük le, amely kevés embernek adatik meg, mert a szépet kevesen veszik észre. Nem várom el, hogy kövessenek. Azok akik ezt teszik, maguktól teszik, mert ráéreznek a helyes útra. Isten életet adott nekem a szüleim révén valamiért, én azért vagyok, hogy a miért-re megkeressen a választ, megleljem, amely talán egyszerűbb, mint gondolnám, s talán pont ezért tűnik olyan bonyolultnak, nehéznek. Mindenben a szépet kell keresni, meglelni, meglátni, megérteni szavak nélkül, így eljutni Istenig. Ki vagyok? Egy magyar ember, aki amikor a Himnuszt hallja, könnyet ejt, ezen belül költő, hogy milyen, azt nem nekem kell eldöntenem, hanem az időnek és embertársaimnak, Önöknek, tisztelt Olvasók. Bármi legyen is a végső összesített vélemény, rossz vagy jó, én állok elébe, vállalom a bukást vagy sikert egyaránt! Ki vagyok? Az Önök válaszai tükrözzék vissza: önmagam. A versekhez kellemes olvasást kíván: a szerző
Vissza 
