Szulamit

Előszó

KUPRIN.
Most lehet hatvan éves. Párisban él. Oroszországban hihetetlen népszerű volt. Egy kis Volga menti városban egyszer az állomási könyvárus pulton Arcübasevet akartam venni, - ne azt vegyen, - mondta az árusitó asszony; - vannak sokkal jobb iróink; Kuprint vegyen, az gyönyörű.
Széppé válik minden, amihez nyul; csupa szelídség és elegancia. A pszihológiája olyan, hogy nem enged a legkiválóbb nagyoknak. A problémái: egy-egy furcsa alak, egy-egy furcsa tipus. De ami ezzel a furcsa alakkal, ezzel a furcsa típussal történik, az olyan változatos, részletben olyan gazdag, hangulatban olyan mély, előadásában olyan egyszerű és dallamos, hogy utat talál a legkomplikáltabb és a legegyszerűbb szívhez.
A miliője rendesen a polgári élet. Valaki ezen a miliőn vagy kívül, vagy belül; és ami harc, ami konfliktus kívül vagy belül keletkezhetik, azt a legutolsó lehetőségig átélik az alakjai; gondolatban, vagy tettben; és sehol nem mondja az író, de lépten nyomon érzi az olvasó: szép élet, furcsa élet, csillogó, ragyogó, sötét, kegyetlen, szerető, zord, érthetetlen és értelemmel teli élet.
Ha elgondolom, melyik alakjait szeretem a legjobban, eszembe jut: a gyengédeket. Akikben az érzés szűzi és minden beszennyeződéstől irtózik; óh, istenem, hány ilyen ember van. Akinek lelkében, mint az oltári szentség ragyog ember vagy gondolat képe és minden tette szolgálata a szentségnek, vagy irtózás attól, hogy megbánthatja. Vissza