A II. vatikáni zsinat határozata a világiak apostolkodásáról

Előszó

Az Isten népének apostoli tevékenységét jelentékenyebbé akarja tenni a szent zsinat, Komoly gonddal fordul tehát a világi keresztényekhez, akiknek az Egyház küldetésében való sajátos és mindenképp szükséges szerepéről már megemlékezett több más alkalommal. A világiak apostolkodása ugyanis sohasem hiányozhatik az Egyházban, hiszen épp keresztény hivatásukból folyik. Hogy milyen önként jelentkezett, és milyen eredményes volt az efféle tevékenység az Egyház történetének kezdetén, azt fényesen igazolja maga a Szentírás (vö. Csel 11,19-21; 18,26; Róm 16,1-16; Fil 4,3).
A mi korunk nem kisebb buzgóságot igényel a világiaktól, sőt a mai viszonyok sokkalta fokozottabb és szélesebb körű apostolkodást kívánnak tőlünk. Mert az emberek napról-napra növekvő száma, a tudomány és a technika haladása, az emberek közt egyre szorosabbá váló kapcsolatok nemcsak mérhetetlenül kitágították a világiak apostolkodásának nagyrészt csak őelőttük nyitva lévő területeit, hanem olyan új problémákat is vetettek föl, amelyek megkívánják az ő szakértelmüket és érdeklődésüket. Az ilyen apostolkodás már csak azért is sürgős, mert nagyon megnőtt - mégpedig jogosan - az emberi élet sok területének önállósága, és ez olykor együttjár a vallás-erkölcsi rendtől való némi elkanyarodással és a keresztény élet súlyos válságával. Ezenfelül sok országban igen kevés a pap, vagy - mint sokszor megesik - a papok meg vannak fosztva a szolgálatukhoz szükséges szabadságtól. E helyeken az Egyház aligha lehet jelenlévő és tevékeny a világiak segítsége nélkül.
E sokféle és sürgető szükségletet jelzi a Szentlélek nyilvánvaló működése, aki manapság egyre jobban tudatosítja a világiakban sajátos felelősségüket, és mindenütt Krisztus és az Egyház szolgálatára ösztönzi őket.
Ebben a határozatban a zsinat meg akarja világítani a világiak apostolságának természetét, különlegességét és sokféleségét. Alapelveket akar kimondani és lelkipásztori utasításokat közölni ezen apostolkodás hatásosabb megvalósítására. Mindezt zsinórmértéknek kell tekinteni a kánonjog átdolgozásában a világiak apostolkodását illetően. Vissza