A Jászsági-sík gerincesállat-világa

Előszó

Állattani kutatásokkal foglalkozó intézményeink - különösen a múltban - az Alföldet egy kissé mostohagyermekként kezelték. Az utóbbi évtizedek természetvédelmi törekvéseinek érvényre juttatása, a nemzeti parkok létrehozása és a különböző kutatói munkaközösségek szerveződése kedvező változást indított meg. Többfelé is megkezdődött az értékek számbavétele, de az alföldi kistájak többségének még ma is hiányzik az áttekintő ökofaunisztikai értékelése. Való igaz, hogy e kistájak többsége távolabb esik a tudományos központoktól, de része lehet ebben annak is, hogy a nagyrészt uniformizált agrárterületek - végeláthatatlan kalászos- és kapáskultúráikkal - kevés érdekességgel bíztatnak, s nem kecsegtetik a kutatókat szenzációs eredmények felmutatásának lehetőségével. Pedig ezek a kistájak épp úgy részei az Alföldnek, mint ismertebb testvéreik, a Hortobágy vagy a Kiskunság, így élőviláguk feltárása elengedhetetlen a teljes kép kialakításához. Ez a munka a kutatás jelenlegi helyzetében a területen élő amatőrökre vár. A feladat azonban sürgető, mert a környezet károsodása egyre gyorsabbá válik. Ez késztetett bennünket is arra, hogy tanulmányozni kezdjük a lakóhelyünkről elérhető kistájak állatvilágát. Ennek során először a Nagykunságot, majd a Hevesi- és a Borsodi-síkot kutattuk, ezt követően 1980-82-ben pedig a Jászsági-sík gerincesvilágának ökofaunisztikai feltérképezésére vállalkoztunk. Célunk nem a múlt föltárása, hanem a jelenlegi állapotok rögzítése volt, s rendszeres terepmunkánk során a ma is meglévő értékek felkutatására törekedtünk. Ezért is nem foglalkozunk tanulmányunkban a régebbi szakirodalomban föllelhető, de ma már érvényüket vesztett megállapításokkal és a múltbeli állapotokra vonatkozó faunisztikai adatokkal, amelyek a történetiség szempontjából ugyan fontosak, de a jelenlegi képbe már nem illeszthetők be. Tisztában vagyunk azzal, hogy munkánk korántsem tekinthető teljesnek és hiánytalannak, hiszen három év vizsgálódásai a legjobb esetben is csupán egy pillanatfelvétellel egyenértékű képet szolgáltathatnak egy olyan összetett és állandó változásban lévő rendszerről, mint a gerincesek világa. Szeretnénk azonban remélni, hogy az általunk vázolt kép esetleg éppen hiányosságai révén késztet majd másokat is arra, hogy tapasztalataikkal, megfigyeléseikkel kiegészítsék. E téren főként a természet iránt egyre fokozódó érdeklődést tanúsító fiatalok közreműködésére számítunk, és kérjük is, hogy összegyűjtött észrevételeiket juttassák el a jászberényi Jász Múzeum címére. Észleléseikkel, feljegyzéseikkel hasznos szolgálatokat tehetnek az állattani kutatásoknak, de ezen túlmenően a természetvédelem és a tágabb értelemben vett honismeret ügyének is. Vissza