A jávai orvos

Előszó

Részlet a könyvből:

Ezernyolcszáznegyvenhét novemberének egyik estéjén rettenetes orkán zúdult Batávia városára; egyike azoknak az orkánoknak, amelyek az Indiai-tengeren annyira gyakoriak és különösen Jáva szigetét szokták a passzátszelek visszatérése idején meglátogatni.
A szél, mely napközben nem volt éppen valami túlerős, este hat óra táján hirtelen nagyon hevessé szilajodott, a tenger háborogni kezdett és a hullámok mennydörgésszerű morajjal csapkodták a kikötő gátját.
E kikötőgát nélkül Batáviának csak réve volna.
Aki nem volt Indiában, nem tudja mi az Óceán: őrületes szövetkezése az összes elemeknek az ember és minden emberi alkotás elpusztítására. A tenger mintha be akarna nyomulni a városokba, a vihar mintha a tengerbe akarná dobni a városokat; a villámok tüze nem amolyan egyes lobban ás, hanem valóságos tűztenger, amely az egész égen szétterjeszkedik.
Este kilenc óra volt, midőn az orkán teljes dühvel rátört Batáviára. A szélvész oly hevességgel üvöltött, tombolt, amilyen a mi mérsékelt éghajlatunk alatt teljesen ismeretlen; fákat csavart ki gyökerestül, meghajlította a nyilt tengerről bemenekült hajók árbocait, négerkunyhókat borított föl; leszaggatta az árúraktárak bambusztetőit, teleszórta a földet törmelékkel s a legerősebb gerendákkal is úgy játszott, ahogy a közönséges szél a szalmakazalról letépett szalmaszálakkal szokott játszani... Vissza