A jégkor embere Magyarországon

Előszó

A magyarországi ősemberre vonatkozó ismereteink az utolsó negyedszázad folyamán rendkívül nagy mértékben gyarapodtak. Mintegy két évtizeddel ezelőtt még csupán az Óruzsini barlang kérdéses tűzhelynyomait, a nagysápi bizonytalan csontvázmaradványokat, a három, sokat vitatott miskolci szakócát és néhány további, jól megmunkált, de rétegtani szempontból bizonytalan miskolci paleolitos kőeszközt ismertünk. Azóta a magyarországi őskőkori telepek, illetőleg lelőhelyek száma kereken 35-re emelkedett. Az őstörténeti kutatásoknak ezt az örvendetes fellendülését elsősorban barlangjaink rendszeres tanulmányozásának köszönhetjük, amelyet a magyarországi fosszilis ember kérdésének a tisztázása végett indítottunk meg. A barlangok vizsgálata és az ősemberkutatások hazánkban annyira összeforrtak, hogy többé aligha választhatók el egymástól.
Őskőkori kutatásaink eredményei eleddig nagyon különböző módon jutottak nyilvánosságra. A mai napig csupán néhány lelőhelyet kutattunk át és ismertünk meg teljesen (monografikusan); a legtöbb telep még nincs kiaknázva s az eddigi ásatások eredményeiről csak rövid, előzetes jelentések láttak napvilágot. A világháború barlang- és ősemberkutatásainkat virágjukban akasztotta meg; az azutáni, mind nehezebbé váló gazdasági körülményeink pedig lehetetlenné tették, hogy a kutatásokat befejezzük és azok végleges eredményeit közzétegyük... Vissza