A jegygyűrűért!

Előszó

Fokozódó érdeklődéssel olvastam e könyvet s azzal a meggyőződéssel zártam be, hogy szerepe éppoly áldott lesz a leányok világában, mint Tóth Tihamér „Tiszta férfiúság"-a a fiúk között.
Ha jobb jövőt áhítunk, úgy elsősorban a társadalom s a nemzet szívét: a nőt kell egészségessé tennünk.
Ez a mi magábaroskadó korunk - sajnos - minden eszközt felhasznált arra, hogy leányainkat megfossza ezerszínű diadémjuktól: a női tisztaságtól. Irodalomban, moziban - nem egyszer fejedelmi tollak - úgy jelenítik elénk a magyar nőt, mint érzékiségtől túlfűtött, végzetet árasztó lényt. A társadalom és szórakozási alkalmai, mint a tánc, a strand, a weekend, a kirándulások stb. egyetlen lélektipró mechanizmusnak látszik. A kenyérkeresetre kényszerített nőben a férfikollégák nemcsak vetélytársat látnak, hanem zabolátlan indulataik védtelen szenvedőjét.
Mert védtelen a mai leány, jól állapítja meg szerzőnk. Nem oltalmazza otthon és társadalom úgy, mint nem is olyan régen. Egyedül áll örök sorstársa, a férfi előtt, egyedül kell vele harcát megvívnia és csak akkor győz, ha megvédi önnönmagát.
A sikeres védekezéshez azonban elengedhetetlen, hogy - egyrészt - ismerje a reá leselkedő veszedelmeket, rejtett csapdákat, a romlás mámoros útját, - másrészt - hogy napként tündököljön előtte tisztaságának jelentősége, mely a saját boldogságának kulcsa, nemzetének élete, Egyházának pedig dicsősége... Vissza