A jelenkori vallásbölcselet főkérdései

Előszó

Miután szellemi életünk magaslatain a pozitivizmus és a naturalizmus hosszantartó s már-már dermesztő egyeduralmával szemben az idealizmus térhódítása megkezdődött, várható volt, hogy nálunk is szóhoz jut a jelenkori idealisztikus világmozgalomnak egyik legkiválóbb úttörője és vezérszelleme, Eucken Rudolf. Szeretném hinni, hogy ebben az új idealisztikus áramlatban nálunk nem csupán külföldi hatások érvényesülnek, hanem a magyar szellemnek őseredeti, csak ideig-óráig elhalványult vonásai élednek újra. A magyar szellemnek kétségkívül van bizonyos józan realizmusra hajlandósága s ezt semmikép sem akarjuk gyengíteni. De másfelől ki tagadhatná a magyar szellemnek eszményi lendületre, az idealizmus nemes páthoszára s ami ennek bizonyos mértékben feltétele: a képzelet magasabb szárnyalására való képességét? Sőt nem éppen ebbe az irányba utalnak-e a magyar szellemnek legjellegzetesebb és legszebb megnyilatkozásai a multban és a jelenkorban egyaránt? Annyi bizonyos, hogy nemzeti létünk újraépülése végett a nagy célokért hevülő, a szellemi élet kincseit minden egyébnél magasabbra értékelő idealizmusra éppen úgy szükség van, mint az adott helyzet lehetőségeit és követelményeit higgadtan mérlegelő, az élet külső feltételeiért szorgalmasan dolgozó realizmusra. Azért azt hiszem, hogy Eucken gondolatainak, műveinek ismertetése és terjesztése nemcsak időszerű, hanem nemzeti szempontból is elismerésreméltó vállalkozás. Vissza