A jellem utja

Előszó

A narancstermő Olaszországban van Karrara városa, hol a világ leghiresebb fehér márványát bányásszák. Egy nap megjelent ott egy szobrász s a márványtömbök között járkálva, vizsgáló szemmel keresett valamit. «Mit keres az úr?» - kérdi tőle egy munkás. «Szentet keresek» - mondotta a szobrász. «Szentet-e? Akkor menjen az úr templomba: ott bőviben talál szentet.» «A szentnek, kit én keresek, itt kell lennie» - válaszolta a szobrász s tovább kutatott. Végre megáll s jókora márványtömbre mutat, így szól: «Itt van a szent!» «Hol?» - kérdik csodálkozva a bányászok. «Itt rejlik a márványtömbben; csak ki kell faragni!»
A szobrász megvásárolta a nagy márványdarabot, Rómába vitette a műhelyébe s pár hónap alatt kifaragta belőle a szentet, ki bármely nagytemplom főoltárának is díszére vált volna.
Kedves olvasóm! Lelked mélyébe bele nem nézhetek, hisz nem is ismerlek. Azt se tudom, fiú vagy-e vagy lány. De egyet biztosan tudok rólad. Megsugjam-e? Oly biztos, amily biztos, hogy kétszerkettő négy s nem három, se nem öt - hogy te művésznek s pedig szobrásznak vagy teremtve. «Eszem ágában sincs a művészi pálya» - gondolod tán magadban. Én azonban megmaradok állításom mellett: te művésznek vagy teremtve! Régi, nagyon régi szentkönyvben olvastam rólad, hogy te művésznemzedékből való vagy. Ez az ősrégi szentkönyv a Szentírás; ott olvasom rólad s összes pajtársaidról: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes. (Máté 5. 48.) Vissza