A jog elmélete

Előszó

A köteten a jog átfogó elméletét igyekeztem kibontani. A társadalomelméleti kiindulópontokat ehhez elsősorban Niklas Luhmann elméletére alapoztam, és ennek megfelelően a társadalmat mint az átfogó valóság értelmi rendszerképződését vettem alapul. A fizikai és biológiai rendszerek bázisán a társadalmiság az egyes egyének pszichikai rendszerein keresztül emelkedik ki önálló rendszerszintként. A stabil szerveződések anyagát itt már csak az értelem és ennek rögzítődései adják. A fogalmakká, disztinkciókká, cselekvési mintákká és normákká rögzítődött értelem adja a társadalom sajátos anyagát. Ez a gondolati vonal Diltheyig, Husserlig megy vissza, de Luhmann ezt a gondolati szálat a komplex rendszerek elméleteivel ötvözte, és én ebben a formában használtam fel elméleti munkáimban. Nem követtem azonban luhmann-nak azt az elméleti fordulatát, amely az 1970-es évek végétől egyre inkább eltolta elemzéseit az autopoiétikus rendszerkoncepció felé. Ezzel a fordulattal ugyanis fokozatosan háttérbe szorultak írásaiban a társadalmi képződmények stabil struktúrái, és megítélésem szerint egy sor korábbi meglátása veszendőbe ment. Társadalomelméleti szinten a Luhmanntól való distanciálódásomat, de korai munkáiban rejlő belátásaihoz való ragaszkodásomat több tanulmányban publikáltam (lásd pl. Pokol 1990), így ebben a kötetben már nem kellett részletesen kitérni erre. Saját társadalomelméleti alapvetésemet legteljesebben a "Szociológiaelmélet" c. könyvem tartalmazza, és az abban foglaltak adják a mélyebb magyarázatot a jogra vonatkozó fejtegetéseimhez (lásd Pokol 1999). Vissza