A jövő házassága

Előszó

1. Az új Mohamed koporsója.
Kinyitottam a szememet. Kíváncsi rémüldözéssel, amely azonban csakhamar bágyadt és tehetetlen csodálkozássá változott, láttam először, hogy ágyban fekszem, másodszor, hogy az ágy, amelyben fekszem nem is ágy, hanem valami hosszú fehér lakkozott doboz-féle, amely felül nyitott és amely körülbelül öt méternyire a padló fölött a levegőben lebeg. Lebeg! Hiszen nem mozog, nem repül, nem himbálódzik, nem is forog egyszerűen fönt van a levegőben mozdulatlan megrögzöttségben és teljes kiegyensúlyozottságban. Mellette - csak ki kell érte nyújtanom a kezem - fehér fémlap rajta különös folyadékokkal telt üvegcsék, melyek orvosságos üvegekre emlékeztetnek, tűk, fecskendők, azután szemcsék furcsa és ismeretlen anyagból, végül kis pálcikák nikkelből. És a fémlap, a rajta levő 'holmikkal" is mozdulatlanul a levegőben. Tovább nézelődtem és akkor láttam hogy az ágy és a mellette levő fémlap hatalmas üvegkalickában vannak, a kalickát pedig felülről ultraviolett sugarak hatolják keresztül, amelyek mintha egy láthatatlan szerkezetből, de határozottan egy helyről érkeznének és amelyek testemet ebben az érthetetlen és kétségbeejtő helyzetben is határozottan kellemes bizsergéssel járják át.
Még alig tértem magamhoz rémüldöző csodálkozásomból, amikor a titokzatos sugarak hirtelen kialudtak. Az volt az érzésem, hogy valahol egy láthatatlan kéz eloltott egy lámpát. A napfény most beözönlött az üvegkalickába, én pedig elfogódottságomat és - nem tagadom - félelmemet is legyőzve, fehér hálóköntösömben felkönyököltem a dobozban és körülnéztem. Vissza