A Józsefváros története

Előszó

Részlet a könyvből:

A történelem előtti időkben a Duna nem a mai medrében folyt, hanem Rákos-patak irányában délkelet felé, mint síksági folyó, medrét eliszapolta, más irányban keresett lefolyást és a régi Duna-medreknek egész hálózata maradt vissza. A folyóhordalékokra építkeztek később a letelepülő népek. Éghajlata kedvező volt a síkságnak, átmenetet képezett az Alföld kontinentálisabb és a Dunántúl mérsékeltebb éghajlata között. A rómaiak miután megszállták egész Dunántúlt, Óbuda helyén felépítették Pannónia Inferior provincia, Aquincum fővárosukat. A Duna-partján a pannóniai légiók a nyugtalankodó barbárok ellen határvédelmi vonalat létesítettek. A mai Árpád hídtól északra Trans-Aquincum néven hidat és hídfőállást építettek ki, a hídfőállástól nem messze állat a segédcsapatok őrtornya, ahonnan figyelemmel tartották a barbár törzsek mozgolódásait. A Contra-Aquincum révátkelőhely és hídfőállás a mai Erzsébet híd pesti hídfőjénél volt. A pesti part első építményeinek alapfalai ma is láthatóak.
A népvándorlás törzsei elsöpörték a rómaiakat, de nem telepedtek le ezen a területen, hanem tovább vándoroltak nyugat felé. Az avarok vadász és halász népe 568-tól a magyarok bejöveteléig, a Gellért-heggyel szemben lévő pesti síkságon telepedett le, itt találták a legalkalmasabbnak a dunai átkelési lehetőséget. A szlávok nevezték el a síkságot Pestnek, amely üreget, barlangot, helyet, de egyúttal kemencét is jelent, utalva a Gellért-hegyre, amely kiemelkedve, már távolról jelezte a rév helyét. Vissza