A juh tenyésztése

Előszó

A juh közgazdasági és mezőgazdasági jelentősége.
A juh háromirányú termelésével szolgálja az embert. Szőrköntöse, azaz gyapja a szövőiparnak legbecsesebb nyersanyaga, mert simulékony, erős, rugalmas, jó hőszigetelő, könnyű, jól festhető és tartósabb, mint bármely más textil-nyersanyag. Egy-egy juhról évente - a testnagyság szerint - 1-3 kg „tiszta gyapjú" nyírható, melyet felső- és alsóruhák, kötött mellények, harisnyák, szőnyegek, pokrócok, nemezek stb. készítésére használnak fel. Faggyú- és izzadtságmirigyeinek beszáradt váladékából (gyapjúzsír) lanolin és hamuzsír készül. Bőrével összefüggő szőrköntöse keresett szűcsáru úgy a legvagyonosabb, mint a legigénytelenebb néprétegek részéről (perzsaprémek, racka-subák, stb.). Bizonyos fajták (crossbred, olasz, stb.) bárányainak nyersprémjét a „bőrnemesítő ipar" drága prémek (kékróka, hód, nutria, szilszkin) igen sikerült utánzataivá dolgozza fel.
Húsát nálunk főleg csak az alföldi tanyavilág fogyasztja. A közönség zöme Közép-Európában - különleges íze miatt - nem szívesen táplálkozik juhhússal. Ezzel szemben az egész földkerekség többi népeinek a juhhús kedvelt eledele. Még a legigényesebb angol és francia közönség is époly szívesen fogyasztja, mint a szarvasmarha vagy a sertés húsát. Vágósúlya - a tápláltsági állapot szerint - 38 és 62% közt ingadozik. (A vágósúlyba beszámítjuk itt a fejet és - az emésztőcsövön kívül az összes zsigereket; tejes bárányoknál még a bőrt is.) Beleiből hegedűhúrokat készítenek. Egyéb vágási hulladékait, így a vért, faggyút, csontokat, inakat, szarvakat, körmöket az ipar épúgy feldolgozza, mint a vele rokon szarvasmarháét. (V. ö. II. kötet 8. o.)
Tejelőképessége nem nagy, de a tej tartalomdús, különösen zsírban gazdag, miért is belőle kitűnő ízű és kövér sajtok készülnek. Vissza