A kalapkirály I-II.

Előszó

Részlet:

1879 tavasza szokatlanul korai és enyhe volt. Az egész alföldet a korai gabona sima zöldje borította be, a gesztenyefa gyertyái már áprilisban kipattantak, s a vidéket keresztül-kasul szelő fehér utak mentén egy hónappal korábban virágzott ki a galagonya sövény. A beljebb eső falvakban már szinte-szinte ujjongani mertek a gazdák; a gyerekek mezítláb futkostak az öntözőszekerek után; a városokban a széles folyó mentén, mintha gyöngült volna a hajóépítő dokkok lármája s az enyhe levegőben dongva szállt a város mögött emelkedő dombok felé, ahol összekeveredett a korán jött méh döngicsélésével s elfojtotta a bárányok boldog bégetése; az üzleti városrészben a hivatalnokok ledobták kabátjukat, ődöngtek az irodákban és szidták a tikkasztó időt, Lord Beaconsfield politikáját, a zulukaffer harctérről érkező híreket, meg a sör drágaságát.
A Clyde egész torkolata fölött, Glasgowtól Portdoranig, Overtonon, Darrochon és Ardfillan-en át - ez a három város a Winton és Doran dombok között ugyanannyi csúcspontja a torkolat jobb partján elterülő termékeny háromszögnek - Levenford ősi szabadvárosa fölött, amely éppen közepén metszi át ennek a háromszögnek alapját, azon a ponton, ahol a Leven a Clyde-be ömlik - szóval az egész terület fölött ragyogóan sütött a nap, a nép pedig, beburkolva ebbe a különös, jótékony forróságba, dolgozott, lustálkodott, pletykált, forgolódott, csalt, imádkozott, szeretett és élt. Vissza