A Kalef

Előszó

Kisfaludy András Filmrendezőt 1998 októberében ismertem meg. Személye korábban sem volt ismeretlen előttem, hiszen ő volt kamaszkorom kultikus zenekarának, a Kexnek a dobosa. Filmet akart forgatni egykori együtteséről és én a Történeti Hivatal elnökeként segítettem az anyaggyűjtésben. Az "Elszállt egy hajó a szélben" sikere után a "Radics Béla kapitány" következett. Időközben a politika jóvoltából elkerültem az állambiztonsági iratokat őrző intézményből, de kapcsolatom Andrással nem szakadt meg. 2004 őszén ismét megkeresett, mert egy újabb legendás zenekarról, a Scampoloról készített dokumentumfilmet. Örömmel vettem részt az anyaggyűjtésben, mert legalább volt okom rá, hogy több mint egy éves szünet után ismét átlépjem egykori munkahelyem kapuját, ahonnan korábban emelt fővel, de keserű szájízzel kellett távoznom. Sajnos a Scampoloról közel sem készült annyi jelentés, mint a hatalom haragját kiváltó Kexről, "Belebotlottam" viszont a Scampolo és a többi, a hatvanas évek elején megalakult együttes törzsközönségét képező Kalef galeri elleni eljárás irataiba. A galeri tagjainak megfigyelése, majd a társaság felszámolása kapcsán összeállított dossziéból és több ügynök jelentéseiből rendkívül érzékletes képet alkothattam a hatvanas évek közepének nyomasztó, ugyanakkor mégis mozgalmas hétköznapjairól. Ezek a fiatalok nem akarták elfogadni a diktatúra ideológiáját, ahogy ők fogalmaztak: "ezt a kommunista maszlagot." Nem csak szüleik ellen, de az egész társadalom értékrendje ellen lázadtak, amikor galeribe tömörülve egy sajátos világot teremtettek maguknak. Vissza