A Kalocsai Haynald obszervatórium története

Előszó

Egy adott időszakban dolgozó kutatónak mindig érdekes, hogy elődei hogyan végezték munkájukat; milyen alap az, amelyen állva maga is tevékenykedik. Megtudhatja, hogy melyek azok a problémák, amelyek esetleg már száz évvel ezelőtt is hasonlók voltak, sok esetben meglepődhet, hogy milyen sokat tudtak "már akkor is", más esetekben viszont azon lepődhet meg, hogy az akkor jelentősnek, fontosnak vélt eredmények és eszmék mára teljesen elfelejtődtek.
Ezekből a szempontokból nézve fontos ez a könyv, amelyet olvasója most kezében tart. Bemutatja egy kis, de lelkes természetkutató csoport, és annak legnagyobb egyénisége, Fényi Gyula működését, a Kalocsai Haynald Obszervatórium kialakulását, az ott folyó munkát, egészen a megszűnéséig. Bár a csillagászat mindig kitüntetett jelentőségű volt, csekély közvetlen gyakorlati haszna miatt a Magyarországhoz hasonló kis országokban többnyire háttérbe szorult. Ma is tanulságos nyomon követni az erőfeszítéseket, amelyeket az alapítók a csillagda felszerelésére fordítottak, és legfőképpen követendő az a lelkesedés, munkában tanúsított fegyelem, amely a régi megfigyelőkre jellemző volt. Fény Gyula végezte a leghosszabb homogén, tehát változatlan megfigyelő által, változatlan műszerrel és módszerrel végzett megfigyeléssorozatot a protuberanciákra vonatkozólag! A jelenlegi asztrofizika ismeretanyagába az ő eredményei is beépültek, ezt ismerte el a Nemzetközi Csillagászati Unió, mikor 1971-ben egy krátert nevezett el róla a Holdon. Vissza