A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata

Előszó

Mint a nyelvtudomány annyi más területén, a névtanban is szükség mutatkozik arra, hogy a tulajdonnevek szinkrón szempontú vizsgálata fölzárkózzék a kipróbált tudományos módszerekkel rendelkező és eredményekben gazdag történeti névtan mellé. A jelenlegi magyar névtani kutatások fontos lépéseket tettek és tesznek ebbe az irányba, egyrészt a névgyűjtés és a nagyobb szinkrón névtárak összeállítása terén, másrészt a névanyag szinkrón elemzésére minél alkalmasabb módszerek keresése és kialakítása területén. A korszerűség kívánalmain túl ezt sürgeti az egyik legidőszerűbb feladat, a már régen nélkülözött magyar személynévszótár egybeállítása is, hiszen erre mindaddig aligha kerülhet sor, míg a szinkrón kutatás eléggé előre nem haladt. A kereszt- és becézőnevek vonatkozásában az említett lemaradást szinte egy csapásra megszüntették az előbbi években megjelent, módszertani szempontból is útmutató modern személynév-monogfáriák (vö. Ördog Ferenc, Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Bp., 1973; Hajdú Mihály, Magyar becézőnevek [1770-1970]. Bp., 1974). A ragadványneveket kezdettől fogva inkább leíró módszerrel tanulmányozták a magyar névtan művelői, itt tehát a történetiség irányába lehetne még tovább szélesíteni a kutatási távlatokat. A személynevek fajtái közül kétségtelenül a családnevek azok, amelyeknek vizsgálatából legkevésbé lehet kiiktatni a történeti szempontot. "A kérdés az, hogy egy vidék mai vezetékrendszerének a leírása és tipologizálása elvégezhető-e csak horizontálisan..., vagy a nevek alak- vagy jelentéstani vizsgálatát össze kell kapcsolnunk az etimológiai (vertikális) kutatásokkal. A felelet egyértemű és immár közhelyszerű: etimológiák nélkül lehetetlen jelentéstani osztályozást végezni" (Ördög i. m. 22). Erre a kérdésre próbál ez a dolgozat egyféle - kísérleti jelegűnek szánt - választ adni, amikor egy jólismert romániai magyar nyelvjárásterület - Kalotaszeg - mai magyar családneveinek horizontális, azaz szinkrón szempontú leírását nyújtja.
A szinkrón nyelvvizsgálata hangsúlyozattabban érvényesített szempontok közül különösen kettőt igyekszem előtérbe állítani: a rendszerszerűséget és a funkcionális szempontot. A nagyobb települési egységeken ugyanis, ahol különböző belső felépítésű - mondhatjuk így is: struktúrájú - névállománnyal rendelkező alegységek, kutatópontok vannak, kedvező lehetőség nyílik a névállomány rendszerszerű sajátságainak megragadása, valamint annak megfigyelésére is, hogy a névállomány funkcionálása: a névhasználat nagymértékben alá van vetve a szerkezeti, strukturális sajátságoknak. Vissza