A Kandó Kálmán Hiradástechnikai és Műszeripari Szakközépiskola Jubileumi Évkönyve

Előszó

Mintegy 30 évvel ezelőtt, egy 1966. nyár végi napon felnőtt- és diákcsoportok iparkodtak a Palóczy utcai új iskolaépület felé, évnyitóra siettek - várakozásteli izgalommal. Más középiskolákból megyei és városi általános iskolákból érkeztek a diákok, ugyancsak más középiskolából, intézményekből és üzemekből a felnőttek, az új szakközépiskola leendő tanárai, oktatói. Aztán elkezdődött a munka, a fészekrakás, az épület berendezése, birtokbavétele... S elkezdődött valami más is: a csoportok lassan kisebb-nagyobb közösségekké alakulgattak, diákok és tanárok ismerkedtek kölcsönösen egymással, egymás értékeivel, s kezdték nagyon otthonosan érezni magukat a 2-es Szakközépben.
Múltak az évek, s a változások természetesen nem kerülték el iskolánkat sem: igazodtunk és alkalmazkodtunk az új elvárásokhoz, tanügyi reformokhoz. Szakmák jöttek és mentek, változtak az érettségi-képesítő vizsga követelményei, kialakultak majd megszűntek bázisüzemi kapcsolataink, az épület helyiségeit egyre korszerűbbekké alakítottuk át, rendeztük be, szereltük fel eszközökkel, gépekkel és műszerekkel - hogy megőrizhessük azt a megbecsült helyet, amelyet a város, a megye oktatási rendszerében közös munkánkkal szereztünk meg. Természetesen nemcsak a külső körülmények, a tárgyi feltételek is változtak. Évről évre változó létszámban, újabb és újabb osztályok búcsúztak tudásban és emberségben gyarapodva, akik helyére mindig újak kerültek, újabb feladatokat, kihívásokat adva a tanári testületnek. S az is természetes, hogy mi is változtunk korban, számban: a régiek, az eltávozottak helyére vagy éppen új feladatokra fiatal kollégák jöttek, köztük szép számban volt tanítványaink.
S végül megváltozott a név is, Kandó Kálmán Híradástechnikai és Műszeripari Szakközépiskola lettünk.
A sok-sok változásban, átalakulásban, folytonos megújulásban azonban - hisszük - volt valami állandó, ami hagyományozódott a ballagáskor az iskolazászlóra felkötött szalaggal együtt: az iskola szellemisége, hangulata, őszinte tanár-diák kapcsolata.
Ebben a rendhagyó évkönyvben ezt szeretnénk fel- s megidézni, a Kedves ismeretlen Olvasónak, az ismerős egykori vagy mai tanítványnak és tanártársnak... Vissza