A káosz breviáriuma

Fülszöveg

„Reakciós vagyok, de olyan reakciós, akinek nézeteitől még az anarchisták is elborzadnának" - vallotta Albert Caraco (1919-1971), a keresztény morál, egyúttal a felvilágosodás értékeinek szélsőséges tagadója. A francia nyelven alkotó Caraco, akit egyeden nemzet sem mondhat magáénak, Konstandnápolyban született, szefárd zsidó szülők egyetlen gyermekeként; tanulmányait Prágában, Berlinben, Bécsben és Párizsban végezte. A nácizmus elől Dél-Amerikába menekülő család 1946-ban tért vissza Európába, ami a korábban vaUásos ihletésű művekkel kísérletező Caraco ember- és világképét radikálisan megváltoztatta, a holokauszt pusztításával szembesülve ugyanis mindenféle humanizmusból kiábrándult: rögeszméjévé vált az emberi faj csődje, a világ kárhozatra ítéltsége, olyannyira, hogy katolizálását megbánva
— afféle modern gnosztikusként — az élet létjogosultságát is kétségbe vonta.
Caraco, családja vagyonának köszönhetően, sohasem dolgozott, emberi kapcsolatai — leszámítva néhány prostituáltat... Tovább

Fülszöveg

„Reakciós vagyok, de olyan reakciós, akinek nézeteitől még az anarchisták is elborzadnának" - vallotta Albert Caraco (1919-1971), a keresztény morál, egyúttal a felvilágosodás értékeinek szélsőséges tagadója. A francia nyelven alkotó Caraco, akit egyeden nemzet sem mondhat magáénak, Konstandnápolyban született, szefárd zsidó szülők egyetlen gyermekeként; tanulmányait Prágában, Berlinben, Bécsben és Párizsban végezte. A nácizmus elől Dél-Amerikába menekülő család 1946-ban tért vissza Európába, ami a korábban vaUásos ihletésű művekkel kísérletező Caraco ember- és világképét radikálisan megváltoztatta, a holokauszt pusztításával szembesülve ugyanis mindenféle humanizmusból kiábrándult: rögeszméjévé vált az emberi faj csődje, a világ kárhozatra ítéltsége, olyannyira, hogy katolizálását megbánva
— afféle modern gnosztikusként — az élet létjogosultságát is kétségbe vonta.
Caraco, családja vagyonának köszönhetően, sohasem dolgozott, emberi kapcsolatai — leszámítva néhány prostituáltat
— alig-alig voltak: teljes magányban, saját szavaival „civil szerzetesként" tengette életét, megszállottan írva az önéletrajzi esszé és a filozófiai pamflet elemeit ötvöző műveit. Posztumusz megjelent kcinyve, A káos^ breviáriuma, gondolkodásának egyfajta alapvetése: miközben a mo-dernitás, a technikai civilizáció és a tömegtársadalom engesztelhetetlen ellenségeként mindent pártol, ami bomlasztja a fennálló erkölcsöket, a vallásokkal, ideológiákkal és a hatalommal szemben érzett gyűlöletét mégis a „barbárok" megvetésével, kíméleden eliüzmussal egyesíti. Ahogy Nietzsche is kétféle nihilizmust
www.qadmon.hu
különböztetett meg, úgy rendpárti provokátorként Caraco is kétféle káoszról beszél: arról, amelyikben élünk, s amelyet „rendnek" nevezünk, és arról a kozmikus katasztrófáról, amely az előbbit elsöpörve elhozza majd a — fogalmaink szerint — legkegyetlenebb világot.
Botrányos következtetései embertelenek, mivel az emberről szerzett tapasztalatokból születtek. O reménykedett mindabban, amitől mi rettegünk, gigantikus túlzások által szembesítve minket hagyományaink és utópiáink embereUe-nességével, vagyis hogy antropológiailag vagyunk képtelenek magasztos eszményeink mentén alakítani az életet. Egyedül emberhez méltó magatartásnak a haláUal való szembenézést tartotta, így - fogadalmához híven - apja halála után felakasztotta magát. Caraco nemcsak kora prófétájának tekintette magát, hanem -akárcsak Cioran, akihez leggyakrabban hasonlítják - a klasszikus francia szellem örökösének is, írásait ezért egyszerre jellemzi az apokaliptikus szemléletből fakadó indulat, valamint a metsző tisztánlátás. Vissza