A kapitány lánya/A pikk dáma

Előszó

Részlet a könyvből:

A Gárda-altiszt
- Ha a gárdába lép, holnapra kapitány!
- Minek? Jobb volna, ha csapathoz menne el.
- Igaz. A harcmező mindenkit megnevel...
- És édesapja ki?
Knyazsnyin
Apám, Andrej Petrovics Grinyov, fiatal korában Münich gróf alatt szolgált, és mint alezredes vonult nyugalomba az 17...-ik esztendőben. Azóta szimbirszki falujában élt, ott vette el Avdotya Vasziljevna J.-t, egy ottani szegény nemesember leányát. Kilencen voltunk gyerekek. Testvéreim mind fiatalon haltak meg. Anyám még másállapotban volt velem, amikor engem egyik közeli rokonunk, B. herceg gárda-őrnagynak jóvoltából bejegyeztek kadétnak a Szemjonov-ezredbe. Ha anyám minden várakozás ellenére történetesen leányt szül, akkor apám illetékes helyen bejelenti a be nem vonult kadét halálát, és ezzel a dolog rendben is lett volna. Iskolázásom befejezéséig szabadságoltnak számítottam. Abban az időben másképp nevelkedtünk, mint manapság. Ötéves koromban Szavelicsnek, a lovásznak gondjaira bíztak, akit józanságáért léptettek elő szárazdajkámmá. Az ő felügyelete alatt tizenkét éves koromra megtanultam írni-olvasni, és igen bölcsen tudtam az agarak tulajdonságainak kérdéséhez hozzászólni. Ez időben szerződtetett hozzám édesapám francia tanitót, Beaupré urat, akit Moszkvából hozatott az évi bor- és asztaliolaj-szükségletével együtt. A tanító megérkezése nagyon nem tetszett Szavelicsnek. Vissza