| A világcivilizáció korszakfordulója és az újmentalitás | 9 |
| globális átfordulás egy új világkorszakba | |
| a kor embere "belezuhan a jövőbe" | |
| a tudás csak az ismeretre vonatkozhat | |
| Umberto Eco az irracionalizmusokról | |
| a Vigília ankétja és az újmentalitást tükröző válaszok | |
| a bukott élet menedzsere: a bűnöző típusú ember | |
| belemosódik-e a kultúra az agresszív környezetbe? | |
| Kultúra és modernizáció, avagy arcvonások sötétben | 25 |
| mai mentalitás-változatok | |
| "tehetségeink összetörnek a politika végleteiben, a klikkek hálóiban, a megalkuvások útvesztőiben" | |
| a kultúra felszabadulása és fenyegetettsége | |
| a kormányzati koncepció hiánya | |
| az értelmiségi értékek sorsa a "kvázipolgárosodásban" | |
| kultúránk "világmagánya" és időélménye | |
| új jelenségekre keresek új fogalmakat | |
| Az írástudók árulása: ma (I.) | 41 |
| A kor lelke kötet - mi változott meg hetven év alatt? | |
| asszimilálódás a politikai szenvedélyekhez | |
| Babits, Halász Gábor, Illyés válaszai Julien Benda kérdésére, a mából nézve | |
| mit jelent ma szellemi-erkölcsi értelemben: életben maradni? | |
| Az írástudók árulása: ma (II.) | 57 |
| az apokaliptikus történelem felismerése: evangéliumi gesztus | |
| "több mint hat évtized nem oldott meg semmit, de könyörtelenül eltelt" | |
| nincsenek kisugárzások, amelyeket az írástudó felerősíthetne | |
| merre tart a kor? | |
| változatok a ma írástudói között: az árulásmenedzser, a szereptévesztő, az illúziók lovagja | |
| a szellem mint megaláztatás | |
| az írástudó felelőssége mint "önzősége", hogy létrehozzon valamit | |
| Szerepek, kacatok. Ledobni a maszkokat! | 75 |
| az Oedipus-szindróma | |
| kontaktushiány, barátsághiány, a kutak eliszapodása | |
| eltűnt a lehetőség mint fény | |
| az igazi reformkorok zsákutcái | |
| reform és restauráció együtt | |
| úton az (újabb) hamis helyzetekbe | |
| nem tudok úgy tenni, mintha semmi se fájna már | |
| Ugyan kinek számolhatna be Horatio? (a mai líráról és Bibó hagyatékáról) | 87 |
| Eva Haldimann telefonja - az időfenomén, mint az új magyar líra poetikai centruma - a "kizökkent idő": folyamatos idő | |
| Nádas Péter és Hévízi Ottó Hamlet-esszéje | |
| kisajátítások, hamisítások, álmítoszok | |
| Bibó "időszerűtlenségéről" | |
| az értelmiség szerepe: örök emberi szerep | |
| Műfajok vagy poetikák - miközben a történelem hintája... | 105 |
| a novella nehézségei | |
| az önreflexiós próza elcsendesedése | |
| az eszme epikai struktúrává transzformálódik | |
| a regényíró és a történelem "folyékonysága" | |
| Esterházy Péter: "A kétértelműség lassú, konok, elszánt újbóli birtokbavétele, ez lesz a kilencvenes évek" | |
| műfaji kérdés helyett poetikai kérdés | |
| Thomka Beáta: az eszmerendszer epikai szerkezetként működik | |
| Jelenérzékenység és történelmi tudat - a naplóíró a naplóírásról | 121 |
| koporsó a gesztenyefák alatt: Nemes Nagy Ágnes | |
| a napló mint sűrített ön- és világmegértési kaland | |
| Nagy Gáspárnak viszonzásul | |
| egyéni megközelítések és tipológia | |
| mondhatunk-e újat a történelmi tapasztalatok erejéről? | |
| "Akik igazat beszélnek, árnyakról beszélnek" /Celan/ | |
| a naplóíró az európai történelem régmúltjáról és közeljövőjéről | |
| az államszervezés mai paradoxona | |
| Ágnes és Rilke | |
| A politikai közírás nagy korszaka - és az elnémulás | 135 |
| a korszakelemzők egyre csendesebbek, de a kocsma bezzeg hangos | |
| Bibó a szárszói találkozó "mélyebb hibájáról" | |
| Lakitelek "mélyebb hibájának" okai | |
| a viták után a hatalmi erő dönt | |
| reform és restauráció együttese | |
| közhelyek Széchenyiről | |
| aki még talpon van: Lengyel László | |
| a közeledő morajlás | |
| Októberi mozaik - a dialógushiány formái, archetípusai és mozgásiránya | 151 |
| a megtestesítő aktus, mint művészi tér, és a kommunikációs aktus, mint a mindennapiság tere szétvált | |
| nem hullik le a levél, fölmorzsolódik | |
| új versek | |
| hárman (hajdan) Proustról, avagy hová vezetett a húszas évek nyugtalansága? | |
| újraindulnak a történelem nagy mozgásai és a hozzájuk tartozó nagyjelenetek | |
| Nagy Imre koszorúja | |
| a legjobbak is elbeszélnek egymás mellett | |
| a kontárság: párbeszédképtelen | |
| A kolonosi táj, a félkegyelmű legény és a pipás cigányasszony | 165 |
| az író figyeli a kolonosi tájat | |
| ők érdekelnek, akik nem akarnak cinkosok lenni | |
| Balassa Péter és a máriagyűdi félkegyelmű | |
| Jeles András és a pipás cigányasszony | |
| "Hát mi van itt?" | |
| a nyugati államberendezkedés önértéke a kommunizmus bukása után | |
| milyennek látják ma Közép-Európát Nyugatról? | |
| az ösztönzés és spontán erők a harmincas években és ma | |
| Mándy Ivánnal a presszóasztalnál | |
| A jegyzetek elpakolása, holott semminek nincs vége | 181 |
| az éjszakai hajós útitörvényei | |
| a századárnyék terjedése | |
| az író maga hordja le regénye alapozásához a törmeléket | |
| kagylószerűen egymásba érő űrökből alakítani ki epikai formát | |
| a történelmi világkorszak változására nem lehet felkészülni | |
| az emberi minőség mindenkor ütközik minden hatalommal | |
| egyszer lepergetik ezt a filmet | |