A Kárpátok menyasszonya

Fülszöveg

Domonkos László esszé-regényében nemcsak a Kárpátok menyasszonyáról hull le a lepel, hanem magáról a korról, arról a kiszolgáltatott népről és tájékról, arról a huszadik századról, amely oly sokszor elfeledte - többek között -, hogy a nőket csak szeretni szabad s még akkor sem szabad bántani őket - József Attilával szólva -, ha már nem szeretjük. Az ötödik, az állatalatti ember kora volt ez a múló század. Ez az állatalatti ember képes volt halálra ítélni a szüzeket, a nóket is, rémséges voltát tovább fokozandó, tette mindezt a tömeg eló'tt, a csőcselék eló'tt, kivitte a "század szabad tereire", Isten szent ege alá. Keserűen gyűrődik torkomig a kérdés: hát miféle férfiak éltek ebben a században, férfiaknak nevezhetjük-e azokat, akik gyermekeket, nőket végeztek-végeznek ki? És a nézők, a szemlélők, a bámészkodók, a csámcsogok, az opportunistán fejet lehajtók, az életet átsunyítók, a tömegsírok mellett félrefordított tekintettel elólálkodók? Miféle nemtelen emberfajta lakta s lakja... Tovább

Fülszöveg

Domonkos László esszé-regényében nemcsak a Kárpátok menyasszonyáról hull le a lepel, hanem magáról a korról, arról a kiszolgáltatott népről és tájékról, arról a huszadik századról, amely oly sokszor elfeledte - többek között -, hogy a nőket csak szeretni szabad s még akkor sem szabad bántani őket - József Attilával szólva -, ha már nem szeretjük. Az ötödik, az állatalatti ember kora volt ez a múló század. Ez az állatalatti ember képes volt halálra ítélni a szüzeket, a nóket is, rémséges voltát tovább fokozandó, tette mindezt a tömeg eló'tt, a csőcselék eló'tt, kivitte a "század szabad tereire", Isten szent ege alá. Keserűen gyűrődik torkomig a kérdés: hát miféle férfiak éltek ebben a században, férfiaknak nevezhetjük-e azokat, akik gyermekeket, nőket végeztek-végeznek ki? És a nézők, a szemlélők, a bámészkodók, a csámcsogok, az opportunistán fejet lehajtók, az életet átsunyítók, a tömegsírok mellett félrefordított tekintettel elólálkodók? Miféle nemtelen emberfajta lakta s lakja ezt az elmúlt századot, amely mindenféle volt, csak épp férfias nem. Mert ha az lett volna, akkor a Szilágyi Irma féle rejtély sem születhetett volna meg. Maga a rejtély szó is minősíti a kort, hiszen emberibb időkben az ily végzetesen szép rejtélyek előtt a levéltári hétpecsétek, ördöglakatok le szoktak hullani. Addig azonban csak egy út vezethet az igazságig: a mívesen leírt szó, az író megszenvedett hiányérzete. Ilyen igaz írásnak érzel monografikus igénnyel megírt alkotás koráról. A nagyok, a győztes, a máiról bestsellerekel tele a vil
a tűzfalakról is tett kis népeknek a ly tanítónő története, sorsa,
Cawell - heg; nyv. Fekete-fehére]
Vissza