A katalán torony

Fülszöveg

A katalán városok főterét évente egyszer, többnyire nyári napforduló táján, zsúfolásig megtölti a „ castelleres " -a toronyépítők - ünnepére egybegyűltek sokasága. Ennek mindjárt „ statikai" szerepe is van, hiszen épp ez a váll-vállhoz feszülő, tömör „alapzat" viseli majd azt a széttartó, oldalirányú nyomást, amit a kőből rakott, valódi tornyoknál a támfalak és támpillérek vagy a kiszélesített alap hivatott elhordozni. Amint e „fundus " összeáll, a „pallér" - rendszerint a polgármester - jelet ad, mire a tér közepén válogatott férfiak és ifjak kapaszkodnak egymás vállára, hogy odafenn összefogódzva egy hét-nyolcemeletes, tornyot vagy obeliszket formáljanak. Nem akárhogy, persze - szabályos nemzedék-rendben, sok százados koreográfia szerint: legalul a meglett, középkorú férfiak, föléjük az ifjak, majd a serdülők állnak, hogy végül a torony csúcsaként -avagy „villámhárítójaként" - már csak egyetlen vakmerő, hat-nyolc éves fiúcska hágjon a magasba. Az izgalom nőttön-nő, együtt az... Tovább

Fülszöveg

A katalán városok főterét évente egyszer, többnyire nyári napforduló táján, zsúfolásig megtölti a „ castelleres " -a toronyépítők - ünnepére egybegyűltek sokasága. Ennek mindjárt „ statikai" szerepe is van, hiszen épp ez a váll-vállhoz feszülő, tömör „alapzat" viseli majd azt a széttartó, oldalirányú nyomást, amit a kőből rakott, valódi tornyoknál a támfalak és támpillérek vagy a kiszélesített alap hivatott elhordozni. Amint e „fundus " összeáll, a „pallér" - rendszerint a polgármester - jelet ad, mire a tér közepén válogatott férfiak és ifjak kapaszkodnak egymás vállára, hogy odafenn összefogódzva egy hét-nyolcemeletes, tornyot vagy obeliszket formáljanak. Nem akárhogy, persze - szabályos nemzedék-rendben, sok százados koreográfia szerint: legalul a meglett, középkorú férfiak, föléjük az ifjak, majd a serdülők állnak, hogy végül a torony csúcsaként -avagy „villámhárítójaként" - már csak egyetlen vakmerő, hat-nyolc éves fiúcska hágjon a magasba. Az izgalom nőttön-nő, együtt az épülő toronnyal, mely időnként vészesen meginog, már-már eldőlni látszik, ám a tetőpont: ahogy a kisfiú vagy tizenhárom méter magasban jobbját az égnek emelve fölegyenesedik - nos, ez valóban „ csúcs ", igazi katalán katarzis, melyet még az sem csorbít, hogy az építmény ezek után sietve lebomlik, s egy újabb éven át, a következő toronyünnepig, már csak a látvány szédítő emléke marad belőle.
Nóvé Béla (1956 -) történész, író, publicista. A nyolcvanas évek kezdetétől aktív részt vállalt a független diákmozgalom és a demokratikus ellenzék számos kezdeményezésében (szolidaritási akciók, SZETA-segélyek, 1956-os megemlékezések). Hazai irodalmi folyóiratokban, sza-mizdat és emigráns lapokban egyként publikálta írásait; kortárs angol, ír, indiai mííve-ket fordított - így többek közt Orwell és Koestler első magyarul megjelent munkáit. {Állati gazdaság - A politika hajnalhasadása). A romániai magyar és a magyarországi cigány kisebbség eseti jogsérelmeit feltárandó 1982-től rendszeres terepmunkát végzett a Nemzetközi Helsinki Szövetség és az Amnesty International önkénteseként. 1987-ben néhány társával szamizdat újságot indított (Ha-tár/idő/napló - erdélyi figyelő), majd a romániai faluromboló kampány elleni tiltakozásul nemzetközi szolidaritási mozgalmat szervezett {S.O.S. Transsylvania! -S.O.S.=Save Our Settlements!)
A kilencvenes években többek közt a Beszélőé?, a Replika folyóiratok munkatársa, a Soros Alapítvány ösztöndíjasa volt. Három éve az ELTE - Kaliforniai Egyetem közép-európai programjában tanít magyar történelmet és filmtörténetet tengeren túli hallgatóknak.
Szerzői könyvein kívül tucatnyi műfordítás-kötetet publikált, történelmi forráskiadványt szerkesztett, televíziós és filmforgatókönyvet írt.
írásainak e mostani gyűjteménye egyként tartogat szellemi izgalmat és kalandos időutazást. Benne egy töprengő, szavait gonddal válogató szerző kínálja elmúlt húsz évben írott esszéinek, publicisztikájának legjavát. Vissza