A katolicizmus lényege

Előszó

«Az igazság megszabadít titeket.» (János 8, 32.)
HA A KATOLICIZMUS LÉNYEGÉT KUTATJUK, korántsem érjük be azzal a sajátsággal, amely hitünket a többi keresztény vallásrendszertől meg- különbözteti, hanem - mélyebbre hatolva - választ keresünk annak vezérlő alapeszméjére és az általa kiváltott hatóerőkre nézve is. Tudni akarjuk, milyen egységes alapfogalom, milyen lényegi forma érvényesül e nagyszabású műben. Kívülről zűrzavarosan összeverődött, természetellenes egyvelegnek látszik, mint hogyha különböző, sőt egymással hadilábon álló alkatrészek keveréke lenne. Nyilván ezért is jelölték «complexio oppositorum», ellentétek együttese néven. Heiler vallástörténész úgy vélte, hogy nem kevesebb, mint hét, lényegesen elütő réteget tárt föl e hatalmas intézmény keresztmetszetében. - A vallástörténetben járatosak előtt a katolicizmus egyes alkatelemei oly rendkívüli bőségben, sokfélekép és széthuzóan tárulnak fel, hogy az ember szinte hajlandó lemondani arról, hogy azokat valaha szerves kifejlődésükben úgy foghassa fel, mint tisztára evangéliumi őskeresztény életcsirákat, melyeket Krisztus ültetett el, inkább úgy tekinti mindezt, mint evangéliumi és nemevangéliumi zsidó, pogány és primitív elemek egybeforradását, óriási syncretismust, mintha a kereszténység átvette volna a hit minden megnyilvánulását, melyben az Istent kereső emberiség vágyódása és reménye kifejezésre jutott, hogy azt egységesítse. A katolicizmus tehát vallástörténelmi szempontból: vallási mikrokozmosz képét adja. Vissza