A kecskeméti Piarista Gimnázium évkönyve 1997/98.

Előszó

A kecskeméti Piarista Gimnázium 283. tanévének évkönyvét tartja kezében a tisztelt Olvasó. Az elmúlt tanévben kezdődtek azok a megemlékezések, amelyben arra figyeltünk, hogy Rómában 400 éve, 1597-be3n a Szent Dorottya templom sekrestyéjében megnyitotta az első piarista iskolát Kalazanci Szent József, rendünk alapítója. Ez a kis kezdeményezés világméretűvé nőtt. Joggal mondhatjuk, hogy ez volt Európa, sőt az egész világ első ingyenes népiskolája, olyan korban, amikor még közoktatásról senki sem gondolkodott. Kalazancius szegény fiúkat (utcagyerekeket) gyűjtött össze, hogy az ismeretek elemeire: írásra, olvasásra, számolásra tanítsa őket és a hit elemeivel vértezze fel növendékeit. "Pietas et litterae" a piarista iskolák röviden megfogalmazott pedagóiai programja.
Mit jelent ma, Magyarországon a XXI. század küszöbén a kalazanciusi célkitűzés? Milyen legyen a kecskeméti iskola? A mai kor szegényeihez (a csonka családok gyermekeihez, a veszélyeztetett gyermekekhez) van küldetése a piarista iskolának? Vagy a kiegyensúlyozott keresztény családok tehetségesebb fiataljaihoz szól a küldetésünk? Milyen életkorú gyermekekkel foglalkozzunk, járhatnak-e lányok a piarista iskolába? Mindezek a kérdések egyre többször felmerülnek piaristákban, munkatársainkban, szülőkben és az iskolánk formálódását figyelő öregdiákokban is. Az idők jeleire kell hogy figyeljünk; ha nagyon összekuszálódnak a gondolatok, vagy ha a vélemények ütköznek, figyeljünk Boldog Casani Péter iránymutatására: nyugodjunk meg egy kicsit és imádkozzunk. Vissza